A két csapat eddig magabiztosan hozta a hazai mérkőzéseket, így aztán a vasárnapi, utolsó csatában dőlt el az aranyérem sorsa.
A legutóbbi, csütörtöki, szegedi találkozóhoz képest most lényegesen többet törődtek az együttesek a védekezéssel. A kapusok is jól védtek, alig esett gól, eleinte főleg hétméteresekből találtak be. A Veszprém került lépéselőnybe, ám a Szeged jól tapadt rá, még emberhátrányban is eredményes volt.
Az egyre jobban védekező címvédő a 20. perc táján ritmust váltott, és 6-5-ről 9-5-re ellépett, a szegedi kispadon bajnoki mérkőzésen most utoljára ülő Kovács Péter vezetőedző időt kért. Úgy tűnt hiába, mert tovább nőtt a különbség (11-5).
Az idény végén távozó olimpiai bajnok Sola is magára talált, két hétméterest is megfogott, ráadásul a kapufa is a segítségére sietett. A szünet előtti szakaszban aztán a létszámfölénybe kerülő Szeged sorozatban szerzett három találattal közelebb férkőzött riválisához.
A folytatásban megint a Veszprém irányított, 14-8-ra elhúzott. A Tisza-partiak támadójátéka meg sem közelítette a három nappal korábbit, amikor is fölényesen győzték le a veszprémieket.
A hazaiak nagy kedvvel játszó beállósának, Gál Gyulának még ahhoz is volt mersze, hogy ziccerben a háta mögött dobja a hálóba a labdát.
A hajrához közeledve fokozatosan nőtt a veszprémi előny, ami csak akkor apadt, ha esetleg valamelyik hazai játékost kiállították. A 44. percben már 21-13-at mutatott az eredményjelző. Röviddel a befejezés előtt Perunicic, a vendégek szerb-montenegrói légiósa előbb szabálytalankodott, majd reklamált a bíróknál, akik emiatt piros lappal küldték le a pályáról.
Az utolsó néhány percben már csak az volt a kérdés, vajon mekkora különbséggel nyernek a házigazdák, akik szurkolótáboruk önfeledt ünneplése közepette végül 27-19-re hozták a meccset.
A Veszprémnek ez a 15. bajnoki címe, korábban 1985-ben, 1986-ban, 1992-ben, 1993-ban, 1994-ben, 1995-ben, 1997-ben, 1998-ban, 1999-ben, 2001-ben, 2002-ben, 2003-ban, 2004-ben és tavaly volt aranyérmes az együttes.