A dpa jelentése szerint a labdarúgó két éves szerződést kötött a holland klubbal.
Martin van Geel, az Ajax technikai igazgatója Japp Stam óriási rutinjával indokolta leigazolását.
A játékos 67 alkalommal játszott a holland válogatottban. A nemzeti tizenegyből a portugáliai Európa-bajnokság után vonult vissza.
Rövid portré
A kiskorában még dús szőkésbarna hajú Jaap Stam, szülővárosának, Kampen kiscsapatában kezdte a pályafutását, méghozzá középpályásként.
Elég későn, 20 évesen kötötte első profi szerződését az FC Zwolléval, amellyel bemutatkozhatott a másodosztályban – olvasható a www.acmilan.hu portálon.
Az akkor már a középhátvéd posztján játszó játékosra felfigyelt az elsőligás Cambuur Leuwaarden, ahol alapember lett.
Jó teljesítménye ellenére csapata kiesett, így egy évet ismét a másodosztályban kellett eltöltenie, ahol vigasztalásképp lőtt négy gólt. Nem is maradt ott sokáig, mert a Willem II leigazolta.
A szezon végén már a helyi nagyágyú, a PSV csapott le rá. Nem sokkal később, 1996. áprilisában behívták a válogatottba, és pályára is lépett a németek ellen 1-0-ra elveszített találkozón.
Hazájában, az 1997-es év jelentette a csúcsot: remekül játszott, a klubbal bajnokságot, kupát és szuperkupát nyert, ráadásul őt választották meg a bajnokság legjobb játékosának.
Ott volt az 1998-as vb-n remeklő csapatban, amelyben olyan meggyőző teljesítményt nyújtott, hogy a nyáron Sir Alex Ferguson rekordösszegért, 17 millió euróért a Manchester Unitedbe csábította.
A csúcsra az 1999-es BL-győzelemmel jutott, valamint 3 angol bajnoki címet is begyűjtött.
Később a Fergusont (is) bíráló önéletrajzi könyve miatt kikerült klubcsapatából, 2001-ben végül eladták a Lazio csapatának.
Hányattatatásai ezzel nem értek véget, mert a májusi doppingvizsgálata pozitív eredményt hozott (nandrolon), így pár hónapra eltiltották.
Ez a kihagyás kedvező hatással volt rá. Teljesítménye olyannyira feljavult, hogy 2003-ban és 2004-ben is beválasztották a bajnokság álomcsapatába.
2004 májusában Stam elfogadta a Milan ajánlatát. A holland védőnek a piros-feketéknél alaposan meg kellett küzdeni a csapatba kerülésért, mert olyan vetélytársa akadt, mint Maldini.
A 2004/2005-ös szezonban mindössze 17 mérkőzésen lépett pályára, és bár kezdetben idegenül mozgott a védelemben, rövid időn belül megtalálta a helyét a csapatban.
Idén elsősorban a brazil világbajnok, Cafu sérülése miatt a kezdőcsapat állandó tagja lett.