Béres Attila elmondta: még tavaly keresték meg az Operaházból, hogy ha lát benne fantáziát, rendezze meg a Háry Jánost.
„Óriási megteszteltetés a Magyar Állami Operaházban dolgozni bármely rendező számára. Azt gondolom, hogy az egy nagyon fontos állomás egy rendező életében, ha ott dolgozhat”
– fogalmazott az igazgató.
Hozzátette: a megkeresésre igent mondott, és Halász Péter karmesterrel való megismerkedése után már tudta, hogy jó kezekben van, hiszen óriási segítség lesz ennek a műnek a színpadra, álmodásában és vitelében.
„A szereposztás egyik részét a Magyar Állami Operaház Halász Péter karmesterrel együtt adta, ez az énekes része. A színészek, – Ruszták András, Szőcs Artúrt, Csonka Andrást, vagy Márton András – szerepeltetését, én magam kértem az Operaháztól, és ebben abszolút nyitottak voltak” – hangsúlyozta.
Béres Attila szerint a darab ma is aktuális, hiszen a történet bármely korra vonatkoztatható.
Kiemelte: ez egy csodamű, amely egy szinten említhető a magyar drámairodalom nagyjaival, például Az ember tragédiája darabbal, a Bánk bánnal, vagy éppen a Csongor és Tündével.
„Azt gondolom, hogy ez ott van abban a tíz meghatározó zeneirodalmi műben, ami tulajdonképpen a lényünket, a lényegünket adja”
– mondta.
Úgy vélekedett: a Háry Jánosság valahol összekapcsolódik egyfajta pejoratív értelemben vett nagyotmondóval, de mégsem erről szól a darab. Szerinte nem az a fontos, hogy Háry János hazudik-e, nem az a fontos, hogy Háry János megszépíti a saját történeteit, hanem az, hogy ő képzeletében legyőzi az osztrák hatalmat, legyőzi a francia hadsereget, hogy ő az egyszerű ember, szembeszáll a hatalommal.
Rávilágított: a történet egy lerobbant, nagyon mai MÁV állomáson kezdődik, ahol épp nem indul el egy vonat. És ide érkezik egy fura ember, akit már valamennyire ismernek ezen az állomáson, és akivel sakkozni szokott a helyi kocsmáros vagy nevezhetjük az utasellátó kiszolgálójának.
Ebből a sakkból születik elképzelésem szerint egy metaforikus tér, így Háry történeteinek, kalandjainak a tereit mindannyiszor a sakkfigurák, óriási sakkbábok, óriási sakktáblák határozzák meg.
Hozzátette: a darab fontosságát az adja, hogy akár egy költő, valahogy elmesél egy nagyon-nagyon mély történetet arról, hogy a sarkunkra kell állnunk.
Béres Attila arról is beszélt, hogy elsősorban a gyerekeknek ajánlja ezt a művet, amiben szerint benne van a zenetörténetünk magja. Ezen kívül a színházrajongóknak is ajánlja a darabot, hiszen abban bízik, hogy nem egy szokványos Háry gondolat kerül a színpadra.
„Ebben a zenében minden benne van. A fájdalom, amit Kodály Zoltán érezhetett közvetlenül trianon után. Abban bízom, hogy ez egy komplex este lesz, ahol mindenki talál magának valami újat, amiért érdemes volt aznap este az Operába látogatni”
– hangsúlyozta Béres Attila.
A cikk Pintér Dániel interjúja alapján készült.