A fiatal közönség megszólítása és a mai generációt foglalkoztató kérdések állnak a Vígszínház új előadása, a 4-6 középpontjában. Az előadás rendezője, ifj. Vidnyánszky Attila az InfoRádióban azt mondta, a produkció szorosan kapcsolódik a tavaly bemutatott, nagy visszhangot kiváltó Letargia című előadáshoz. „Abszolút az előzményének tekinthető. Igazából onnan indult a gondolat, hogy megpróbáljunk olyan típusú előadást csinálni, ami közvetlenül a fiatalokat célozza meg" – fogalmazott a rendező. Hozzátette: a Letargiánál kialakított munkamódszert és szemléletet vitték tovább az új produkcióban is. Tudatosan úgy építették fel az előadást, hogy olyan fiatalokat is megszólítson, akik korábban talán soha nem jártak színházban. Ifj. Vidnyánszky Attila szerint a színháznak reagálnia kell arra a környezetre, amelyben a fiatal generáció él. Úgy látja, az internet és a folyamatos információáramlás alapvetően formálja a gondolkodásukat.
„Most amivel a fiatalok találkoznak akár tíz másodpercen belül az interneten, az lényegesen megváltoztatja az ő gondolkodásukat, a tájékozottságukat, de egyáltalán a színházhoz való viszonyukat is" – vélekedett a színművész, aki optimista a teátrum jövőjét illetően. Szerinte a személyes, élő találkozások értéke egyre nagyobb lehet a digitális világban.
„Bár a színházak nincsenek a legjobb helyzetben, de nagyon reménytelinek látom a jövőt, mert úgy érzem, hogy a színház és minden olyasmi, ami a fiatalok előtt itt és most történik, ami valódi, ami igaz, az felértékelődik” – hangsúlyozta. A 4-6 című színdarab látványvilága is a fiatalok nézőpontját tükrözi. Míg az „előzménydarabban” egy középiskolai tornaterembe helyezték a történetet, az új előadás központi tere egy körúti kocsma.
„Ezt a gondolatot emeltük át egy kicsit az új darabba, hogy egy fiatal szemén keresztül mi az a legsűrűbb és legmélyebben ható pont, amiben megérkezhet fiatal felnőttként, és így kapóra jött, hogy talán egy körúti kocsma tudja jelenteni azt a sokféleséget, amivel egy fiatal találkozhat" – mondta a színházi alkotó.
Ifj. Vidnyánszky Attila szerint azonban a tornaterem és a kocsma is többet jelent egy puszta helyszínnél, mert azok egyúttal a főszereplő lelki világának kiterjesztései is, amelyekben a fontos szereplők és élmények is megelevenednek. Arról is beszélt, hogy a fiatal nézők nyitottabbak az új színházi formákra, mert rendkívül sokféle inger éri őket nap mint nap: „Azt érzem, hogy befogadóbbak, nyitottabbak, és mivel nagyon sokféle dologgal találkoznak, sokkal könnyebben ráéreznek formákra, témákra."
A rendező ugyanakkor nem tartozik azok közé az alkotók közé, akik erősen támaszkodnak az élő videós technikákra. A 4-6-ban csupán rövid bejátszás szerepel, mert saját bevallása szerint közelebb áll hozzá a hagyományos színházi történetmesélés. A Letargia sikere azonban azt is megmutatta számára, hogy az idősebb nézők is nyitottak az új formákra. Mint fogalmazott, a Vígszínház törzsközönsége kifejezetten kíváncsian fogadta a számukra szokatlan előadást.
„Kifejezetten izgalommal tekintenek arra, ami számukra teljes mértékben ismeretlen, mintha egy ismeretlen világba csöppennének bele" – mondta a rendező, aki szerint éppen ezek a találkozások segíthetik a különböző generációk közeledését egymáshoz.
A cikk Rozgonyi Ádám interjúja alapján készült.