Válaszolt az MMA elnöke Krasznahorkai László nyílt levelére

Turi Attila szerint nincs olyan ellentét, amelyet ne lehetne leküzdeni.

Válaszolt a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Krasznahorkai László nyílt levelére. A Nobel-díjas író korábban azt írta, „dühödt értetlenséggel” fogadta nemrég a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnökétől azt a kérdést, hogy ha az jelölné a Nemzet Művésze elismerésre, elfogadná-e. A Nobel-díjas író a Facebook-oldalán azt írta: addig nem képes elfogadni a címet, amíg a magyar művészeti életre jellemző „áldatlan állapot” nem változik meg. Szavai szerint, a magyar művészeti életet hosszú ideje „egymással hadban álló, történelmi egyet nem értéssel megvert” állapot jellemzi.

Az író úgy gondolja, a Nemzet Művésze díjazottjai között több olyan alkotó is található, akik a másik művészeti közösségből érkeztek, ami szerinte azt bizonyítja, hogy létezik olyan közös értékrend, amely felülírhatja a megosztottságot.

Az MMA elnökének levelét változtatás nélkül, a Magyar Nemzet cikke alapján közöljük.

Turi Attila válaszlevele Krasznahorkai Lászlónak

Tisztelt Krasznahorkai László!

Folytatom válaszlevelének zárómondatát: annyira szomorú vagyok, hogy ezt kell olvasnom.

A közelmúltban személyes levélben kerestem meg az iránt érdeklődve, hogy – a Nemzet Művésze díj Bizottság döntése esetén – elfogadná-e a Nemzet Művésze díjat. Tekintettel arra, hogy az MMA Irodalmi Tagozata elsöprő többséggel ajánlotta Önt a megtisztelő elismerésre, úgy tartottam illendőnek, ha erről Önnel előzetesen egyeztetek. Válaszlevelét nem csupán nekem küldte, hanem annak tartalmát nyilvánosságra hozta. Így én sem tehetek mást, mint hogy nyilvánosan is reagáljak válaszára.

Legféltettebb kincseink egyikét, az Ön által is említett magyar kultúra rangját emeli, ha méltán elismert kiválóságaink, kulturális életünk legjobbjai együttműködnek, érdemi dialógust folytatnak vagy eltérő nézőpontjaikat közelítik. Ez nem egyszerűen személyes kérdés, hanem a magyar és az egyetemes kultúra iránt viselt felelősségből fakadó kötelesség.

Az egymással szembeni kérlelhetetlen elutasítás hosszú évtizedek óta lassú méregként emészti fel közös jövőnket. Lankadatlan elszántsággal számolja fel az együttműködés lehetőségét és iktatja ki a mindenkor elengedhetetlen párbeszéd szerepét. Ez a gondolkodásmód biztos lépés az újabb kudarcokhoz és a „törzsi állapotok” fenntartásához vezető úton. Azt a képzetet hiteti el álságos módon, hogy problémáink mindenekelőtti és elsőszámú felelőse a „másik” oldal. Az a „másik” oldal, amellyel – tetszik vagy sem – együtt alkotjuk a teljességet. Annál is inkább együtt, hiszen az Ön által tett felsorolásokban számos olyan alkotó neve is szerepel, akik tagjai vagy partnerei mindkét akadémiának.

Szívből remélem, hogy lesz annyi bölcsesség mindannyiunkban, hogy a jövőt a kívánatos együttműködésekre és közös értékeinkre építjük. Ennek a közös nevezőnek az egyik legnemesebb formája a Nemzet Művésze díj is, amely követendő példaként mutatja meg, hogy a kiválasztási folyamatban a művészeti teljesítmény, a szellemi rang játszik meghatározó szerepet.

Ilyen tartalmú bizottsági döntés esetén a megtisztelő elismerés elfogadása – amely a közvélekedéssel ellentétben nem áll közvetlen összefüggésben az MMA tagsággal – egyszerre szimbolikus jelentőségű és nagyon is valóságos üzenettel bíró lépés lenne a „gyöngeségeinken való felülemelkedés”-hez. Annak a jótékony jelzése nemzeti közösségünk számára, hogy nincs olyan ellentét, kifogás, akadály vagy dühödt értetlenség, amelyet ne lehetne a közjó érdekében leküzdeni.

S akkor talán majd egy ilyen elnöki levél is azzal fejeződhet be: annyira örülök, hogy ezt olvashatom.

Üdvözlettel:

Turi Attila
elnök