„Advent első vasárnapjával kezdődött meg a karácsonyi ünnepkör, és vízkereszttel zárul. Hogyha az egyházi évet vesszük, akkor összefügg ez az időszak, de hogyha a polgári évet, akkor január elsejével megszakad ez a vonulat, pedig valójában összetartozik" – hangsúlyozta a néprajzkutató. Egykor ez az ünnepkör a következő időszakra próbálta megjósolni, „megvarázsolni” az emberek egészségét, szerencséjét.
Ennek bizonyos nyomait ma is érezzük, hiszen jó kívánságokat mondunk karácsonykor is, szilveszterkor is. Egész januárban mindenkinek boldog új évet kívánunk és azt, hogy legyen számára az új év jobb, sikeresebb mint az előző. „A csúcspontot természetesen december 24-én szenteste éri el, és utána a karácsony első és második napja" – mondta Tátrai Zsuzsanna. Megjegyezte: ma már talán nincs meg az ünnepnek az a fajta varázsa, ami a hagyományos világban volt, hiszen akkoriban december 25-én, aki csak tehette, nem mozdult otthonról.
A kutató arról is mesélt, hogy régebben
az egész időszakon végigvonult a lányok férjjóslása és varázslása,
de a karácsonyt megelőző időre volt jellemző a betlehemezés is. Bár ez eredetileg templomi szokás volt, de később már házról házra jártak és elmondták Jézus születéstörténetét, emlékeztetve arra, hogy tulajdonképpen mit is ünneplünk.
Tátrai Zsuzsanna ezzel kapcsolatban szomorúan jegyezte meg: az idős nénik mindig azt mondogatták, hogy annak idején nem volt ajándékozás. Legfeljebb, ha elmentek kántálni, énekelni, és akkor kaptak diót, almát vagy valami édességet, de az ajándék maga a kis Jézus volt, a megváltó születése. Manapság inkább az ajándékozásra helyeződött át a hangsúly. Igaz ugyan, ismerte el a néprajzkutató, hogy lassan mintha újból a szeretetről, a családról szólna ez az időszak. Ilyenkor mindenkinek jobban kinyílik a szíve és a pénztárcája is az elesettek felé – mondta.
Fontosnak nevezte megemlíteni, hogy az advent időszaka a böjtről szólt. Ilyenkor tilos volt a hangos mulatság, a lakodalom, és koplaltak is a hívő katolikusok. Ez egy egyfajta előkészület volt, ami a mai emberből eléggé hiányzik. „Örültem, mikor az adventi koszorú divatba jött, mert akkor legalább mindenki számára világossá vált, hogy itt van négyhetes előkészület. A négy gyertya meggyújtásával jut előre az ember a karácsonyhoz.
Egyre erőteljesebben jelenik meg a fény, mert tulajdonképpen ez a fény ünnepe, hogy Jézus Krisztus elhozza a fényt a világba”
– hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ez egy olyan esemény, amit mindenki ünnepelhet.
„Nem feltétlenül csak egyházi ünnep, mert ebben mindenki megtalálhatja azt, ami a maga számára kedves. Olyan szimbólumai vannak, amelyek nagyon sokat jelentenek az ünnep előkészületeiben is és magában az ünnepben is” – hívta fel a figyelmet.
Megemlítette még, hogy az adventi koszorú a rendszerváltás után lett szokás Magyarországon. Ez egyébként egy protestáns hagyomány, de hozzánk katolikus közvetítéssel érkezett, ezért van a három lila, egy rózsaszín gyertya a koszorún. Advent negyedik vasárnapján gyújtjuk meg az utolsó gyertyát és utána díszítjük fel a karácsonyfát.
A néprajzkutató elmondta, hogy régen nem karácsonyfa volt a parasztházakban, hanem zöld ágakat vittek be. A templomokban pedig Ádám és Éva napján előadták Ádám és Éva történetét. Akkoriban a fára almákat akasztottak, ezek mostanra színes gömbökké változtak. Nálunk a karácsonyfa egyébként a 19. század végén jött divatba, pedig állítólag már a XIV.században is létezett és
Luther Márton volt az, aki először állított fenyőfát a családjának.
Ma egyre korábban kezdenek az emberek karácsonyfát díszíteni, pedig régen ez is meglepetés volt. „Az én gyerekkoromban mindig úgy volt, hogy elsősorban apám szerette feldíszíteni a fát, és az meglepetés volt számunkra, amikor beléptünk a szobába" – emlékezett Tátrai Zsuzsanna. Arról is mesélt, hogy a különböző felekezeteknél más és más az ajándékozó. A katolikusoknál azt mondják, hogy az angyalka hozza az ajándékot, a protestánsoknál pedig a kis Jézus. Erről egyébként azt mondta, hogy náluk a családban igyekeznek olyasmit adni egymásnak, ami esetleg saját készítésű, látszik benne az ajándékozó keze munkája.
Az ünnep régen összehozta az embereket, mert megvolt a rendje; ma az egyén a fontos, pedig régen a közösség volt az. Ezért is van az, hogy újévkor például nem tettek fogadalmat, hiszen nem az egyén volt a lényeg, hanem az, hogy együtt közösen hova lehet jutni. „A család, a falu közössége, vagy egy egyházi gyülekezet, valahogy ez volt a fontos, és egymásra figyelve alakultak az ünnepi szokások" – idézte fel a múltat a kutató.
A bejegyzés megtekintése az InstagramonMaven | Maps & Geopolitics (@maven.mapping) által megosztott bejegyzés
Elmondta azt is, hogy akkoriban személyesen mentek el köszönteni egymást az emberek karácsony másnapján, december 26-án. Az ünnep első napján, december 25-én ugyanis ki sem mozdultak hazulról, csak a templomba mentek. De 26-án az Istvánokat is, és házról házra járva egymást is személyesen köszöntötték. Tátra Zsuzsanna azt is hozzá tette: „A személyesség, az egymással való kapcsolat az, ami a mai emberekből a leginkább hiányzik. Mert az, hogyha sms-eket küldünk, meg e-mailben üdvözleteket, vagy akár telefonon, az nem ugyanaz, mint amikor személyesen köszöntjük egymást.”