Alföldi Róbert húsz év után ismét színpadra állította Arthur Miller utazó ügynökének 1949-ben íródott tragédiáját – ezúttal a Centrál Színházban. Az ügynök halála című dráma premierje február 24-én volt. A színdarabot Bíró Bence újrafordításában többek között Stohl András, Balsai Móni, László Zsolt, Fehér Tibor és Szécsi Bence szereplésével láthatják a nézők.
A bemutatót követően Willy Loman megszemélyesítője, Stohl András az InfoRádióban elmondta: az ügynök halála is egy olyan színdarab, melynek központi témája napjainkban is aktuális. Töretlen sikere leginkább annak köszönhető, hogy évtizedek óta mindig tudnak azonosulni a történettel a nézők. A főszereplő, Willy Loman egy jobb, sikeresebb jövő reményében végigküzdi az egész életét, és idősebb korára sem képes leállni. „Nem hajlandó beletörődni a kudarcba, és szentül hiszi, hogy ha a győzelem ma még nem is következett el, holnapra biztosan elkövetkezik” – olvasható a Centrál Színház honlapján közzétett ismertetőben.
Stohl András úgy fogalmazott: „mindig azt szokták mondani, hogy ki-ki a maga mértékéhez képest szegény vagy gazdag. Ebben a drámában azonban nem feltétlenül csak erről van szó”. A színész értelmezése szerint a főhős folyamatosan falakba ütközik, és egy ponton elkövet egy nagy bűnt, amit aztán görget maga előtt egészen a történet végéig. Emiatt megromlik a kapcsolata a fiával, amit ha kibeszéltek volna, akkor a Jászai Mari-díjas színművész szerint nem jutott volna ennyire szomorú sors a családnak. „Nem lehet tudni, nincs megoldás arra, hogy miért tartanak itt” – jegyezte meg Stohl András.
Úgy véli, mindenki tud azonosulni egy-egy szereplővel, mert mindenkinek vannak vagy voltak szülei, sokaknak vannak gyermekei, „mindenki állt már valamelyik oldalon”. Egyesek arra törekszenek nagy erőkkel, hogy befolyásoljanak embereket, családtagokat, mások pedig nagyon könnyen befolyásolható személyiségek. Arthur Miller művében mindkét fél megmutatkozik többféle szituációban. Az ilyen helyzetekben pedig felszínre kerül az emberi gyarlóság is, miközben sokan igyekeznek felmenteni magukat, és Willy Lomanként viselkednek a mindennapokban. Stohl András hozzátette: minden családban vannak konfliktusok, Az ügynök halálában is így van ez, igaz erősen sarkított karakterek és cselekmények kerültek be a történetbe. A színész felhívta a figyelmet, hogy
a főhős „egy kicsit bele is bolondul” sorsának alakulásába, de éppen ettől olyan „drámai és nagyon nehéz” a színdarab.
A téma miatt nem volt mindig könnyű a próbafolyamat és a felkészülés, de a legtöbb színész már hozzászokott ehhez. Stohl András ezzel kapcsolatban azt mondta, az Othellót sem könnyű próbálni, hiszen abban a történetben megfojtja a feleségét a főhős, míg a Lear királyban például három gyermek is megbolondul. Úgy gondolja, „minden szerepnek megvan a maga nehézsége”. A próbák egyébként jó hangulatban zajlottak, mert Stohl András elmondása szerint nagyon tehetséges emberek dolgoztak azon, hogy egy színvonalas darabot tudjanak a színpadra vinni. Mint fogalmazott, a rendező, Alföldi Róbert „nagyon jó formában volt”, végig pontosan és minden részletre odafigyelve instruálta a színészeket.
„Nekünk, színészeknek mindig nagy öröm, ha a rendező arrafelé instruál minket, amerre mi is érezzük, hogy megy egy szerep, és ez itt most minden tekintetben találkozott”
– magyarázta.
Magunkra ismerhetünk a történeten keresztül
Az ügynök halálának főszereplője, Willy Loman mindig a kiugrási lehetőséget és azt várja, hogy egyszer csak pénzhez jut majd, és akkor jobbra fordul az élete. Állandóan megpróbál belekapaszkodni valamilyen reménysugárba, és abban bízik, hogy példát tud mutatni ezzel az életfelfogással a gyermekének, de közben folyamatosan kudarcok érik. Stohl András úgy véli, a főhős végig „hazug ábrándokat kerget”. A történet szerint Willy Loman azt hiszi, hogy a fia majd elmegy pénzt kérni egy gazdag vállalkozóhoz, és ezzel megoldódik az élete. Miközben teljesen életszerűtlen és irreális elgondolás, hogy valaki csak úgy kap 200 ezer dollárt a semmiért. Loman álomvilágban él, nem méri fel jól az életkörülményeit és a lehetőségeit, ráadásul rossz tanácsokat is ad a gyermekének.
Stohl András szerint Arthur Miller műve tükröt mutat a szülőknek, és talán Alföldi Róbert rendezése is elgondolkodtatja őket. „Ez egy nagyon hatásos, szembesítő színdarab,
remélhetőleg gondolkodóba ejt minket azzal kapcsolatban, hogy mi miket próbálunk ráoktrojálni a gyermekeinkre”
– fejtegette.
A Jászai Mari-díjas színművész kifejtette: nemcsak Willy Loman, hanem a színészek élete és pályája is nagyon összetett – sok-sok örömmel, de olykor buktatókkal is. Mint mondta, attól, hogy egy előadás jól sikerül, nem gondolhatja azt egy színész, hogy onnantól minden szerepben brillírozni fog. „Minden egyes alkalommal egy újabb fehér lap kerül elénk, amit újra meg kell rajzolni. És az vagy sikerül, vagy nem” – fogalmazott.
Meglátása szerint abból a szempontból is párhuzamot lehet vonni Willy Loman története és a színészlét között, hogy eljöhet egy olyan pont az ember életében, amikor azt hiszi magáról, hogy nagyon jó az, amit csinál és képvisel. Csakhogy lehet, hogy ezt mások éppen ellenkezőleg látják. Stohl András elismerte, vannak olyan színészek, akik ilyenkor másokban kezdik el keresni a hibát, ahogy Loman is másokat hibáztat, végig mentegeti magát. A színészek egy-egy új előadás előtt nem mindig értik vagy nehezen fogadják el, miért más kapott meg egy bizonyos szerepet, akarva akaratlanul kialakul egy versengés. Stohl András hozzátette: ez azért minden szakmában tetten érhető, a színészek között viszont „még hatványozottabban” érvényesül sok-sok esetben. Úgy véli, a színészkedés „szubjektív dolog, nem olyan, mint a 100 méteres síkfutás”, ahol az elért idő és a helyezés számít. A színészi munkát ezzel szemben a rendezők ítélik meg, a színészek pedig a közönségnek játszanak, ami nem könnyű mesterség, hiszen nem tetszhet minden alakítás mindenkinek.
Nincsen szerepálma
Stohl András azt mondta, soha nem volt szerepálma, így nincs is olyan szerep, amire nagyon vágyna, de még nem volt lehetősége eljátszani. Ezzel kapcsolatban megint csak Willy Lomant hozta fel ellenpéldaként, aki állandóan csak ábrándozik, elérhetetlen célokat tűz ki maga elé. Stohl András szerint hiába gondolja ő azt, hogy mennyire jó lenne III. Richárd szerepében, ha mások ezt el sem tudják képzelni róla. „Nem biztos, hogy az a szerep jó nekem, amit én gondolok magamnak. Azért van a rendező, mert ezt ő jobban tudhatja” – vélekedett.
A színművész szerint nagyon fontos, hogy jól tudjanak együttműködni az alkotók, a rendezők és a szereplők. „Bármikor állhatnak úgy is a csillagok”, hogy hiába nagyon tehetséges egy színész vagy egy rendező, lehet, hogy egyikőjük „nincs éppen megfelelő kondícióban”, és akkor nem biztos, hogy abból egy jó előadás sül ki.
„Azt szoktam mondani, hogy nekem mindig az a szerepálmom, amit éppen próbálok”
– fogalmazott.
Mint mondta, számára azért nagyon különleges eljátszani Willy Lomant, mert ez a szerep még az előadást követően is „egy picit ott marad a bőr alatt”. A főhős ugyanis indulatos, akaratos karakter. A tapsrend ugyanakkor általában feloldja a színészeket. Stohl András elmondta: a közönség sokszor öt-nyolc percen át tapsol egy-egy előadás végén, ami nagyszerű érzés a szereplők számára, és ezen idő alatt az elismerés kifejezése „kimossa az emberből” a megformált karaktert. „Ha pedig nem Stohl Andrásként hagyom el a színpadot, akkor legtöbbször beülök az autóba, felhívom anyukámat és beszélgetek vele, vagy valamilyen más terápiával élve érek haza a szó szoros értelmében” – elevenítette fel az euforikus érzelmi pillanatokat.
Stohl András Az ügynök halála főpróbáját követően meghatódottan állt a színpadon a taps közepette, de elmondása szerint ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy akkor ünnepelte az 57. születésnapját. Előtte csaknem két hónapon át dolgoztak a darabon, és a főpróba az az esemény, amikor először látják a nézők, mit sikerült létrehozniuk az alkotóknak.
Akkor érzékenyült el, amikor észrevételezte, milyen hatást értek el, katartikus volt a fogadtatás,
ráadásul a szerep eljátszása is nagyon nehéz feladat volt Stohl András számára. „Nagy utat kellett bejárni, ilyenkor idegileg egyszerűen elfárad az ember” – tette hozzá.
Újra egy színdarabban a három jó barát
Az Alföldi Róberttel való újratalálkozás olyan volt számára, mintha sohasem hagyták volna abba a közös munkát. Úgy véli, ez is azt bizonyítja, igazi barátság van kettejük között. Mivel folyamatosan rendezett a Nemzeti Színház korábbi igazgatója, egyáltalán nem tartott attól Stohl András, hogy bármi probléma lehet a próbákon. Elmondása szerint Alföldi Róbert kiváló állapotban vetette bele magát a munkába. Korábbi rendezései közül kiemelte az Átriumban bemutatott Az orvos című darabot, melynek László Zsolt a főszereplője. Nagyon örült annak, hogy hosszú idő után újra Alföldi Róbert instruálta őt egy egész próbafolyamat során.
A másik nagy barát, László Zsolt virtuálisan (videón) szerepel Az ügynök halálában, Willy Loman bátyját, Bent játssza. A premierre is el tudott menni, és az előadás végén a többi szereplővel együtt hajolt meg a színpadon, amit „nagyon szép pillanatnak” nevezett Stohl András, akinek
sokat jelent, hogy két, számára nagyon fontos személlyel dolgozhatott együtt.
„Ez az előadás egy jó csillagzat alatt született. Puskás Tamás igazgató nagyon jó hátteret biztosított a Centrál Színházban. Kiválók a színészek és nagyszerű a darab is, amely nagyon jól lett meghúzva Bíró Bence által. Alföldi Róbert szintén szenzációs állapotban volt, és azt hiszem, engem is elég jól eltalált ez a szerep” – összegzett a Jászai Mari-díjas színművész.