Az Éremtár több gyűjteményi egységből épül fel. Rendkívül sokféle műtárgy megtalálható a mintegy 350 ezer darabos gyűjteményben, köztük antik és középkori érmék, a modern időkig terjedő magyar leletanyag, továbbá bankjegyek, értékpapírok, jelvények, kitüntetések. A gyűjteményt hat muzeológus kezeli.
Ez a rész a Magyar Nemzeti Múzeum egyik legrégebbi gyűjteményi egysége, hiszen már az intézmény létrejöttekor megvolt a gyűjtemény alapja, ugyanis a régi főúri könyv- és éremgyűjteményekből sok műtárgy került ide. Ez később sokféleképpen gyarapodott: érmegyűjtők hagyatékaiból, régészeti leletekből, illetve vásárlás útján is.
A kezdetekben érme- és régiségtárként működött a részleg, 1926-ban vált önállóvá az Éremtár. A közelgő 100 éves évfordulóra egy kiállítással készül az intézmény, amelyen
szeretnék bemutatni az országos szinten teljesen egyedülálló gyűjtemény legféltettebb és legérdekesebb darabjait.
Azt viszont nehéz meghatározni, hogy melyik is a legértékesebb műtárgyuk.
"A gyűjteményt mi elsősorban nem a forintosított értéke alapján gondozzuk. Nem is biztos, hogy minden egyes darabot fel lehet becsülni, hiszen olyan unikális, teljesen egyedi műtárgyaink vannak, amelyekre talán egy nemzetközi vagy egy magyar analógia alapján lehetne mondani egy értéket, de ha azt a műtárgyat most be kellene most szerezni – például, ne adj Isten, egy tűzvész, egy bármi miatt megsemmisülne –, akkor az lehetetlenség volna. Egyszerűen nincs belőlük több a világon. De szerintem egyes daraboknál akár a százmilliós nagyságrend is elképzelhető" – mondta az InfoRádióban Vida István numizmatikus, a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának vezetője.
Az intézmény szívesen ad felvilágosítást akkor is, ha valaki hagyatékban hozzájut érmékhez, de az is előfordul, hogy kirándulók találnak ilyesmit – például római érméket –, és jogkövető állampolgárként beviszik azt a Nemzeti Múzeumba. A törvény ugyanis kimondja, hogy ami a földben van, az az államot illeti, és ez igaz a régészeti jelentőségű leletekre is.
Ezzel kapcsolatban Vida István elmondta:
vagy a jegyzőnél, vagy a területileg illetékes múzeumnál, vagy például a Magyar Nemzeti Múzeumnál lehet bejelenteni a leleteket, talált műtárgyakat.
"Nem mindenki tudhatja, hogy régészeti korú tárgyat talált-e, ebben nagyon szívesen segítünk. És nem egyszer előfordult már, hogy olyan horderejű volt a lelet, hogy a múzeum jutalomra terjesztette fel a megtalálót, amit az meg is kapott" - idézte fel a szakember.
Megjegyezte még, hogy az együttműködésük a lakossággal kétirányú: nemcsak a múzeumi dolgozók segítenek a hozzájuk fordulóknak, hanem van sok olyan, jól képzett, szakmailag megbízható tudású érmegyűjtő is, aki önkéntes munkájával képes segíteni akár egy éremkincs feldolgozását, akár például közreműködik olyan eseményeknél, mint egy február végi, amikor Vida István egy önkéntesükkel fog közös előadást tartani.
(A nyitóképen: A krasznai aranyrudak - az 367–375 közötti években készült aranyrudak a sirmiumi római pénzverde arany készletéhez tartoztak, amelyek valószínűleg a gótok zsákmányaként kerültek Erdélybe. Ott viszont már a hunok elől menekülő gótok rejthették el őket a Bodzai-szoros környékén. 1887-ben földmunkák során találtak rájuk.)