A színésznő az interjúban arról is beszélt, hogy motivált a hivatásában, és szakmáját gyakorolva érzi magát teljes embernek.
"Díjat kapni mindig jó, de ezen én nagyon meglepődtem. Fantasztikus megtiszteltetés egy ilyen ikon által fémjelzett díjat átvenni, belekerülni abba a sorba, amelyben olyan kollégák vannak, akikre az ember csodálattal, tisztelettel tekint. A korábbi díjazottak is minősítik ezt a díjat, amelyre én nagyon rangos szakmai elismerésként tekintek" - fogalmazott Kováts Adél, hozzátéve, vidékiként külön értékeli, hogy Makó nemcsak díjat alapított híres szülötte nevével, hanem egy lépést hátrálva annak odaítélését kuratóriumra is bízta.
A díj átvételekor a színésznő úgy fogalmazott: egy színész önbizalma könnyen meginog. A beszélgetésben ezt a következőképpen magyarázta:
"Úgy gondolom, egy művésznek mindig kételkednie kell önmagában.
A színház a jelen művészete, ezért mindig egy megmérettetés, de a nagy zajban nem biztos, hogy egy színház vagy színész tevékenysége nagy hangot kap.
Mi ehhez hozzá vagyunk szokva, de ezért nagyon fontos, hogy valaki munkája egy díj kapcsán hangsúlyt kap: az elismerés a többi emberre is fényt vet, aki ezzel foglalkozik" - mondta, hozzátéve, nem kell önbizalomvesztettnek hinni őt, kifejezetten elégedett azzal, amit csinál, de ma a közösségi média fókuszában nem az ilyen típusú teljesítmények kapnak nagy hangsúlyt. Ezért fontos minden díj, amit színész kap: valamilyen értéket közvetítenek ugyanis ezek.
A színésznő azt mondja: sosem fogalmazott úgy, hogy a csúcson van, hisz ha így tenne, abban benne lenne az is, hogy innen már csak lejtmenet következik, miközben az élet hosszú.
"Az ember dolgozik - és én egy dolgos ember vagyok -, jó lehetőségekhez jut, vagy teremt magának: erre egyre inkább szükség van. Színészként mindenki kiszolgáltatott helyzetben van, hiszen legtöbbször munkavállaló, ha nem válik komplexebb színházcsinálóvá. A lehetőségek megteremtésére egyre nagyobb a szükség, sokan mozgunk a pályán, sok a fiatal, viszont egyre kevesebb a lehetőség, amiből meg lehet élni. Kreativitásra, új célok kitűzésére és az azokhoz való hozzáedződésre egyre nagyobb szükség van. Az anyagi lehetőségek nem ugyanazok, amik három éve voltak, vagy ha ugyanazok is, egyre kisebb mozgásteret adnak. Egyre újabb célokat kell kitűzni" - vélekedett.
Kováts Adél olyan nagy színészekkel is dolgozott pályája során, mint Kállay Ferenc, Sinkovits Imre vagy Bessenyei Ferenc: ezeket a találkozásokat inspirálónak nevezte, mert tanulhat belőle, ugyanakkor úgy fogalmazott, őt belülről vezeti valami.
"Ezt nem lehet kívülről megkapni, vagy van, vagy nincs. Az nagyon jó dolog, ha vannak új élmények, ha látok egy jó előadást vagy valami úgy sikerül, hogy az erőt ad, de alapvető motiváció nélkül semmi nem működik" - vélekedik. Szerinte a színészethez kell az, hogy azonos legyen a művész azzal, amit csinál, és tegyen meg érte mindent.
A szerelemhez hasonlította mesterségét, amihez kell emberismeret, életismeret, őszinteség, szakmai tudás és rengeteg alázat is.
"Azért csodálatos ez, mert Páger Antal életművében ez mind ott van, ezért tudott ennyire kedvenc lenni és ennyi filmet forgatni. Több mint egy évszázadon keresztül ott volt a vásznon, az emberek életében" - utalt vissza díjára. Hozzátette: sok díjat kapott már, nem is tudja, hogy lehet ennyire méltó, de az fáj neki, hogy társulatának kiváló tagjait elkerülik az elismerések.
"László Zsoltnak Kossuth-díjasnak kellene lennie, és Pál Andrisnak nincs egy Jászai-díja. Lassan egy generáció van, amelynek a jelentős művészei nem kapják meg az elismerést" - fogalmazott, hozzátéve, az intézményeknek is nagy szerepe van a díjak odaítélésében, de akiket ő felterjeszt, mostanában nem kapják meg az elismerést - ami állami díj esetében pénzbeli is. A Páger-gyűrűről elmondta: az nem jár pénzzel, de fantasztikus felhúzni és megtapasztalni magán erejét: ez az egyetlen hordható díja.