A Népzene ünnepének ötletgazdája Lőkös Csaba volt, akinek célja volt, hogy a Művészetek Palotája ne csak a klasszikus zenének, a szimfonikus, oratórikus műveknek, a klasszikus kamarazenének, orgonazenének adjon otthont, hanem Kodály és Bartók tevékenysége kapcsán a népzenének is.
Eredics Gábor az InfoRádiónak elmondta: külön öröm, hogy az idei műsor címe A táncháztól a világzenéig, ami szintén kapcsolódik a nagy elődök, Kodály és Bartók munkásságához. Megosztott kérdés, hogy a népzenét csak autentikusan, tehát hagyományos módon kell előadni. A tavaly ötvenéves hagyományos táncházmozgalom mellett megjelentek azok az autonóm zenei törekvések, mint Bartóknál, vagyis saját művek születtek a népzene inspirációjából.
Emellett a versmegzenésítés is kezdetektől fogva megjelent, akár a Kaláka együttessel, akár Sebő Ferenc munkásságával.
"Ez egy nagyon-nagyon színes, gazdag zenei világ. Az is beletartozik, amikor mi ezt a nyelvet megpróbáljuk beszélni, a szókincsünk részévé válik mindaz, amit a hagyomány hordoz.
Ha ezt nem csak a hagyományos módon szólaltatjuk meg, hanem akár népzenei feldolgozások keretében is, akkor a saját zenei világunkat tudjuk megjeleníteni. Most ebből kapunk egy fantasztikus ízelítőt" – mondta Eredics Gábor.
A MÜPA színpadán vasárnap három-három formáció lép fel.
Az első formációban a fiatal énekesgeneráció két képviselője, Básits Branka és Tímár Sára adnak elő. Básits Branka kifejezi azt az ökumenikus gondolkodást is, hogy a magyar mellett megjelennek a nemzetiségi táncok. Tímár Sára pedig az énekelt versek világába visz el minket: az Ének határtalanról címmel megjelent negyedik lemezéből fog csipegetni. Borbély Mihály népzenész, dzsesszzenész pedig a Polygon nevezetű trióval jelenik meg, és "egész zenei érdeklődésének szubsztanciáját tudja majd adni".
A műsor második formációjában pedig a határokat feszegető folk-rock MORDÁI zenekar lép fel. A Magyar Banda szintén közel áll a tradícióhoz, de innovatívan keresik a variációs lehetőségeket, szívesen improvizálnak. A Kanizsa Csillagai zenekar pedig olyan közösségből származik, ahol még a zenei hagyomány teljesen élő.
A népzene napjainkban sem megy ki a divatból. Eredics Gábor egy példával magyarázta a jelenséget: az édesanyja húslevesét nem tudja felülírni egyetlenegy zacskós leves sem. A népzene olyan érték, ami évszázadokon át beválik és működik, és amire ma is szükségünk van: kiénekelni magunkból az örömet és a bánatot. "Ha van egy olyan nyelv, amit sokan értenek és sokan beszélnek, azt kár elfelejteni, mert akkor csak a verbalitás marad arra, hogy én ezt kibeszéljem magamból" – mondta. A népzenével viszont nem a valót, hanem annak az "égi mását" tudjuk megjeleníteni.
Eredics Gábor hozzátette: ha megtanuljuk a népzene szókincsét, és az önkifejezésünk részévé tesszük kellő felelősséggel, kreativitással, frissességgel és bátorsággal, akkor ebből jó születhet. Paradoxon, hogy a teljesen hagyományhoz közeli népdaléneklés is lehet 21. században érvényes művészi közlés.