Az előadásban a két főszereplő Sztálin és Sztanyiszlavszkij, előbbit Fekete Tibor, utóbbit Máté Gábor játssza. "A dörzsölt színházi vénember és a paranoiáját jól leplező, még dörzsöltebb és még ravaszabb politikus harca ez a másfél óra, ahol mindkettő igyekszik elérni azt, amit ő akar" – mondta Ascher Tamás Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező.
Szerinte a darab aktualitása egyértelmű: a művészetet a politika szolgálatába állítani, politikailag megszabni. Ez a fasizmusban, a sztálini, Rákosi-korszakban, a lenini kommunizmusban volt a legerősebb. Ugyanakkor felismerünk bizonyos mozdulatokat a mai életből is.
A rendező szerint "nagyon élvezetes dolog", miként sorolják az érveiket, és próbálja rászorítani a politikus a művészt, hogy mégiscsak azt csinálja, amit ő akar.
A darabban sok izgalmas mozzanat van, melyek "mind arra valók, hogy az ember elgondolkodjon rajta és összevetéseket tegyen. Természetesen a mai magyar valóság egyáltalán nem azonos a sztálinizmussal, ennek ellenére jólesik ránézni" – fogalmazott. Hozzátette: különösen most, az orosz–ukrán háború idején, hogy Putyin ilyen különös főszereplőjévé lépett elő koruk történelmének, érdekesek ezek az összevetések.
A rendező az előadás címével kapcsolatban azt mondta, a "zseni" fogalmat nagyon ritkán használja, de Mozartra, talán Ingmar Bergmanra és Fellinire is használná a meghatározást, "ennél lejjebb nem, mert nem dobálózunk fogalmakkal". Mint mondta, a darabban a zseni jelző bizonyos értelemben ironikusan szerepel, és végig gondolkozhatunk, kire vonatkozik inkább: Sztálinra vagy Sztanyiszlavszkijra.
A darab nyílt próbájáról videót is megosztott a Katona József Színház:
Az Ascher Tamással készített teljes interjú alább meghallgatható.
(Nyitóképen: A zseni olvasópróbája.)