A Jászai Mari-díjas színművész a Rózsavölgyi Szalon egyik új bemutatójáról, az Apróbetűs szerelem című színdarabról elmondta: ez egy 40 és 50 év közötti férfi párkereső problémáiról szól. George már elvált, nagyobbak a gyerekei, és van egy mindenbe beleokoskodó nővére, akivel elég fura viszonya van.
"Kötnek egy fogadást, hogy elviszi egy vacsorára majd az igazit, és ezért bérel egy szeretőt, akit Petrik Andrea játszik. Alapjáraton ez egy vígjáték, de nagyon érzékeny,
mély rétegei vannak a magányról, a társtalanságról, a párkeresésről, az ötven körüli emberek lelki nyavalyáiról.
Nagyon jók benne a színészek is, ezért szerintem ez egy izgalmas dolog lesz. Lehet rajta nevetni, de talán sírni is, ha jól játsszuk."
Györgyi Anna a Schmied Zoltán által alakított George ügyvéd nővérét játssza. Mint mondta, nagyon távol áll tőle ez a karakter, ő nem egy ügyvédnő alkat, aki mindenbe beleüti az orrát, de éppen azért izgalmas számára a szerep, mert teljesen más, mint ő civilben. Találtak ugyanakkor Ujj Mészáros Károly rendezővel olyan pontokat, ahol ez a nő is megmutathatja boldogtalanságát, magányát, érzékenységét, csak van rajta egy határozott és "mindenre tudom a választ" máz.
"Én rutinból nem játszom soha semmit, mindig úgy kezdek neki minden próbafolyamatnak, mintha főiskolás vagy kezdő lennék. Még a legkisebb feladatomnak is, vagy olyan karakternek, olyan jellemű embernek, amilyet már játszottam, mindig újdonságként állok neki. Ráadásul ennyit még próbafolyamat alatt nem nevettem. Annyira jó hangulat volt együtt, már ezért megérte" – mondta a színésznő, és hozzátette: azért is nagyon szereti a tőle elütő karaktereket, mert abban nagyon bátran játszhat.
A próba jó hangulata át is ültethető a darabba – főleg egy ilyen kevés szereplős előadásnál. Nehezebb lenne, ha a színészek között rivalizálás lenne, esetleg ő is érintett lenne ilyen helyzetben. Ezeket a helyzeteket hite szerint őszinteséggel kell feloldani.
"Ha az embernek valami problémája van egy próbafolyamat alatt, akkor azt el kell mondani, meg kell osztani a rendezővel és egymás között, hogy jobb legyen a »végtermék«. Természetesen mindenki másképpen dolgozik, és voltam már másfajta hangulatú próbafolyamatban is, de ez hozzátartozik ehhez a hivatáshoz, ahol emberek az érzékenységükkel, érzelmeikkel, idegrendszerükkel dolgoznak."
Györgyi Anna még most is nagyon szeret szinkronizálni. Mint mondta, ha egy jó színésznőt kell szinkronizálnia, abból ugyanúgy tud még most is tanulni. "Például Juliette Binoche-t szinkronizálva egy filmben nagyon fel kell kötnöm a gatyámat, ugyanakor egy nagy élvezet is. Azt sem csinálom rutinból."
Vannak más érdekes lehetőségek is. Most például
újraszinkronizálják a Dr. House sorozatot,
és nagyon furcsa újra találkoznia a kórházigazgatónővel, akit mintegy 15 éve szinkronizált. Ő is más most, mint akkor volt. Megjegyezte: a szinkronizáláshoz nagyon jól ritmusérzék kell, és jó koncentráció, továbbá egy jó színész. Nem mindenhol van így, de Magyarországon egy színész sokféle tevékenységet folytathat: játszhat színházban, tévéjátékban, filmben, rádiózhat és szinkronizálhat is. Emiatt szerencsésnek érzi magát. Egyébként annak ellenére, hogy csodálatos szinkronok vannak itthon, moziban jobban szereti az eredeti hanggal és felirattal nézni a filmeket, mert neki nagyobb élményt adnak úgy.
Örül annak is, hogy visszatért életébe a filmforgatás.
"Nem sokat forgattam ezalatt a 35 év alatt, inkább színházban játszottam. Nemrég mondtam viccesen, hogy »öregségemre« mintha felfedezett volna a filmipar. Elég sokat forgattam nyáron is, ennek nagyon örülök. Belekerülhettem a Mi kis falunkba, benne voltam a Semmelweis-filmben, ott volt A helység kalapácsa, amiben szemérmetes Erzsókot játszottam, úgyhogy nagyon jó feladataim voltak. Mivel a pályám elején forgattam többet, aztán volt egy nagyon nagy szünet, ez most nekem egy újdonság, rendkívül élvezem."
A technika változása, például a zöld háttér előtti forgatás és a számítógépes technika használata még nem érte el őt, nem szerepelt ilyen filmben, de szerinte érdekes lehet. Ugyanakkor lehet most már egy mobiltelefonnal is filmet forgatni, látta elsőfilmesek ilyen alkotását és ugyanolyan jó és élvezhető volt.
Példaképeinek Ruttkai Évát, Domján Editet és Dayka Margitot tartja.
"Például Daykától A fekete macska című vígjátékot, amelyben Dayka zseniális, már nagyon sokszor megnéztem, és mindig ugyanúgy tudom élvezni. De mondhatom a Szindbádot is. Vagy Ruttkai összes alkotását, amit csak láttam színházban vagy filmen. Vagy Domján Edit alakításait, aki egy különleges csoda volt. A maiak között is sok ilyen színésznő van: Molnár Piroska, Csomós Mari, Bánsági Ildikó...
Az is csodálatos, hogy 50 éve dolgoznak, szerepelnek, és ugyanazzal az odaadással, ugyanazzal a koncentrációval, játékkedvvel. Például beugrottam egyszer egy előadásba a Müpában, és mondtam Piroskának, hogy ne haragudjon, de annyira izgulok és izzad a kezem, és őt végig kellett vezetgetnem a színpadon mint öregasszonyt, és elnézést kérek ezért. Erre azt mondta nekem, hogy ő semmiért nem haragszik, ami emberi. Tehát olyan alázat van bennük, hogy csak tanulni lehet tőlük. Csak így, alázattal lehet ezt a hivatást hosszú évtizedeken keresztül csinálni."
Györgyi Anna furcsának tartja, hogy sokszor megkérdezik, rácsodálkoznak, hogy a mai napig, harmincnál is több év után még mindig van az emberben izgalom.
"Persze, hogy van egy egészséges izgalom, hogy meg tudjam ugorni azt a szintet, amit tudom, hogy meg tudok ugrani, csak azt nem tudom, hogy ma képes vagyok-e rá, vagyok-e olyan állapotban, mert éppen fáj a fejem, vagy valami tragédia ért, vagy nagyon fáradt, esetleg beteg vagyok."
Hozzátette: hiába akar valamit nagyon jól, lehet, hogy kifejezetten rosszul sikerül, és akkor az ember az okokon még mindig agyal. Vagy azon, hogy miért pont aznap látta az az ember, akire nagyon felnézett és akit nagyon szeret. De ez a pillanat művészete...
Azt nem tudja, hogy ő bárkinek a példaképe lenne. A kérdéssel kapcsolatban elmondta:
ha fiatal színésszel dolgozik, kezdővel, vagy akár a lányával is volt már forgatáson egy jelenetben, akkor csodálattal néz rájuk
azért, mert most kezdik az életüket és most kezdik el ezt a pályát.
"Amiben tud, az ember segít: olyanokban, amit felszedett magára az évek alatt, akár technikai dolgokat, vagy hogy miként kell készülni egy előadás előtt. Csodálattal nézem őket, hogy még előtte vannak mindennek, és milyen izgalmas lesz ez a pálya, de mennyi buktatóval jár, mennyi nehézséggel. De ezeken át kell magát küzdenie az embernek, mert ez az élet."