Sárosi Bálint 1925-ben született a székelyföldi Csíkrákoson. A Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészettudomány karán, majd a Zeneművészeti Főiskola zenetudományi szakán szerzett diplomát.
1958-tól az MTA Népzenekutató Csoportjának, 1974-től Zenetudományi Intézetének munkatársa, majd főmunkatársa, 1974-88-ban a hangszeres népzenei osztály vezetője, és közben népzenegyűjtést végzett a teljes magyar nyelvterületen, valamint Etiópiában, Örményországban és Kuvaitban is.
Sárosi Bálint 1985-86-ban az Innsbrucki Egyetem, 1989-90-ben, majd 1994-ben a Göttingeni Egyetem vendégprofesszora volt. 1969-88 között a Magyar Rádióban népzene-ismertető sorozatot tartott. 1990 óta a zenetudomány doktora, 1991-től címzetes egyetemi tanár.
1976-ban Erkel Ferenc-díjat kapott. 2005-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki a népzenekutatásban kissé háttérbe szorult hangszeres népzene és népi hangszerek arzenáljának feltérképezése, kutatása, gyűjtése, rendszerezése terén végzett hiteles, tudományos és alapvető tevékenységéért, amely nélkül nem jöhetett volna létre a táncházmozgalom népi zenélési reneszánsza sem.
A népzenekutató 2007-ben a Hazám-díjat, 2014-ben pedig Prima Primissima Díjat kapott. 2018-ban a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal polgári tagozata kitüntetésben részesült.
Sárosi Bálint temetéséről később intézkednek.