A járványveszéllyel kapcsolatos megszorítások kényszere rossz alkalom a jóra.
Lehet példákat sorolni, amelyekben a fiatalok bevásárolnak a magányos idősebbeknek. Vagy megidézni az egészségügyi dolgozók erőn felüli áldozatvállalását. (Szívszorító volt az ápolónőt látni, aki elsírta magát, mikor munkába indult és a szomszédjai megtapsolták.) Vagy hallani az üzemekről, amelyek divatkollekcióról maszkgyártásra, autószerelésről lélegeztetőgépek készítésére álltak át. És még sorakozhatnának az ismert esetek. Mintha Juhász Ferenc verse éledne meg: „Kinek karja van, a két kezével, / kinek karja nincs, a mosolyával…”
Színészek humoros írásokat, regényeket olvasnak fel és helyeznek a netre. Zenészek házi hangversenyt adnak, tízen tíz lakásban, amelyet egy koncertként hallunk a YouTube-on. Popsztárok otthoni heverőjükön éneklik világslágereiket a falak közé rekesztett rajongóknak.
Úgy látszik van mód, hogy az emberiség túlélje önmaga rossz gyakorlatát. Sajnálatos, hogy ehhez egy járvány vagy háború kell.
Mit tehet az író, hogy jót szüljön a rossz alkalom? Írjon? Azt teszi máskor is. Kínálja fel a könyveit a neten ajándékba? Egyrészt könyveinek kiadási joga többnyire nem az övé, hanem egy kiadóé. Másrészt, ha az övé volna is, és felajánlaná ingyenesen, miből élne a vész múltával? Nem minden író kap havi apanázst ezért, azért, amazért. Én megtehetem, hogy néhány könyvemet a honlapomon elhelyezem szabad letöltésre, mert kiadóm ehhez hozzájárult.
Tudom, sokan ragaszkodnak a nyomtatott könyvhöz. (Én is többet olvasok papíron, mint képernyőn.) Esetleg nincs számítógépük, e-book olvasójuk, internetelérésük. S ha van, de mégis printet akarnak, számukra, számunkra az eddig kinyomtatott könyvek megtalálhatók a könyvtárban vagy a könyvesboltok polcain, és most, a lakásunkba zárva is megrendelhetők a terjesztők honlapjain. (Végső esetben az elektronikus formában elérhető könyveket is ki lehet nyomtatni egy-egy példányban, ahogy én tettem Emily Dickinson verseivel, ami kötetben beszerezhetetlen.)
Aki azonban végképp nem óhajt képernyőn szépirodalmat olvasni, és tiltakozik az e-book ellen, azt hadd tájékoztassam néhány adatról, amelyeket saját kutatásaim alapján és a Levegő Munkacsoport munkatársától sikerült beszereznem.
A letölthető nyolc könyvem kinyomtatásához (egyenként átlagosan 4500 példányban jelentek meg az elmúlt tíz évben) nyolc tonna papír kell. Ennyi papír előállításához körülbelül száz fa, négyszázezer liter víz és nyolcvanezer kWh energia szükséges. A papír gyártása során 8800 kilogramm szén-dioxid kerül a levegőbe. Ezt egy év alatt százharminc ötvenéves fa tudja elnyelni és cserébe 3250 kilogramm oxigént kilehelni, ami 2000 ember egy évi oxigénszükséglete.
És mindehhez még hozzátehetjük, hogy míg egy nyomtatott könyvet 3-4 ember olvas átlagosan a statisztika szerint, na, jó, mondjuk a könyvtári példányt tíz, egy e-könyvet akár harminc példányban is szétküldhetünk egy iskolai osztály számára. Legalábbis az ingyeneseket.
Úgyhogy összegzésül Bródy János jelmondatát idézhetem, amelyet Koncz Zsuzsa énekelt Szörényi Levente dalában: ne vágj ki minden fát! (A szlogen momentán nem a politikai gépfűrészek ellen protestál, mint '75-ben, bár úgy is aktuális.)
Ezek a tények, indokok is közrejátszottak, hogy néhány könyvemet letölthetővé tettem a honlapomon. Talán ezek a könyvek is segítenek túlélni a bezártságot. És maga az olvasás is nyereség: rosszban a jó. Vagy ahogyan a szólás tartja: Ha már a padlón vagy, legalább vegyél fel valamit! Ne állj fel üres kézzel!
Nógárdi Gábor letölthető kötetei
- A kisebbeknek a Galambnagymama című mesekönyv, illetve
- a Kengu elrablása
- és az Ellopták a biciklimet! című, az olvasási készséget erősítő, a közlekedési balesetektől megóvó gazdagon illusztrált kötetek.
- A nagyobbaknak három regény: Hecseki és a kedves betörők,
- Marci öröksége,
- Marci visszavág
- és egy játékos stílusgyakorlat: Láttam, mi történt.
- A 14 éven felülieknek pedig egy magyar kamaszfiú és egy dán lány zsendülő szerelméről szóló regény, a Lángoló nyaram található a honlapon ingyenes letöltésre.