1930. szeptember 25-én született, az Eötvös Gimnáziumba a numerus clausus miatt nem vették fel, így került a Zsidó Gimnáziumba. 1952-ben az ELTE angol-magyar szakán szerzett diplomát.
Először Tatán tanított egy általános iskolában, majd a Csillag című folyóirat rovatvezetője lett. 1959-től a Magyar Nemzetnél dolgozott szerződéses munkatársként. Fordító, dramaturg, 1975-től a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője volt, 1982-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola docense, egyetemi tanára. Több külföldi egyetem vendégprofesszora.
Ötvennél több önálló könyve jelent meg, regények, tanulmányok, esszék, továbbá több tucat színdarabot és regényt fordított magyarra.
Munkásságát több díjjal, kitüntetéssel elismerték, így többek között Széchenyi- és József Attila díjas, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét és Budapest díszpolgára.
Honlapján így vallott önmagáról:
Az életprogramomat beteljesítettem. Tőlem senkinek nem kell és nem kellett félnie, engem viszont bátran lehetett és lehet irigyelni. Csak azért a boldog esztendőért, a feneketlen jókedvemért. Most is egy könyvemen dogozom, felteszem, kiadják. Hogy az eddigieket olvassák-e? Többen, mint bevallják, foszlányaikat, persze itt-ott felfedezem, persze idézőjel nélkül. A legbüszkébb a magányomra vagyok: akolban, csordában sosem éltem. Nem voltam kitartott író: állásban vagyok, hogy az egyetemről kijöttem, a szolgálati éveim száma elérte az ötvenet.
Az a vidám pesszimista, aki vagyok, tisztelettel köszönti olvasóit, híveit, irigyeit és ellenfeleit. Minden úgy volt jó, ahogyan volt. A jövőről meg nincs mit beszélni.
Tarlós István főpolgármester közleményben tudatta: Ungvári Tamást, Budapest díszpolgárát a Főváros saját halottjának tekinti.