A versenyen a magyar sajtófotó élvonala minden évben felvonul – mondta az InfoRádiónak Bánkuti András. A MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztályának elnöke hozzátette: a fotóriporterek a történelmet rögzítik. A pályázat főszervezője szerint a díjazottak nagyon jó fotográfusok, és szerencsésnek tartja, hogy minden évben felbukkannak új nevek, melyeket érdemes megjegyezni.
Idén 247-en pályáztak 2260 pályaművel, összesen 6032 kép került be a rendszerbe. Az André Kertész-nagydíjat Mónus Márton nyerte, aki egy hajléktalanokat gondozó szervezet éjszakai munkásságát követte fotósorozatával. Bánkuti András szerint nagyon szép, emberi képek lettek. Az ifjú fotográfus nyerte a legjobban teljesítő fiatalnak járó Szalay Zoltán-díjat is.
Nagyon érdekes kép Asszonyi Eszter fotója, mely üres tantermet ábrázol néhány gyertyával a veronai buszbalesetre emlékezve – emelte ki a szakosztály vezetője. Ez a felvétel érdemelte ki a hír kategória első helyét. A MÚOSZ Nagydíjat pedig Móricz-Sabján Simon kapta képsorozatával, mely egy család életét mutatja be. A fényképek különlegessége, hogy a fotográfus mint családtag közlekedett fotóalanyai között, és úgy örökíthette meg mindennapjaikat, hogy ők nem zökkentek ki teendőikből, természetesen viselkedtek.
Móricz-Sabján Simon az InfoRádiónak elárulta, hogy hét éve foglalkozik egy fotóesszével, melynek Sárvidék a munkacíme. Eredetileg a földutak mentén élő emberek mindennapjai érdekelték, ma már a szegénységi küszöb alatti élet, az elvándorlás, a klasszikus vidéki problémák is foglalkoztatják. Az projekt anyaggyűjtése közben ismerkedett meg a most díjazott sorozaton szereplő családdal.
„Abba a megtisztelő szerepbe kerültem, hogy a család engem befogadott”
– hangsúlyozta. Egy olyan családról van szó, mely nem dúskál az anyagi javakban, mégis hat gyermek felneveléséről kell gondoskodniuk. A fotós évek óta látogatja őket és találkozik a mindennapi problémáikkal. „Megtisztelő számomra, hogy figyelhetem azt, ahogyan a hétköznapi gondokon túllépve tudják megoldani a hat gyermekük felnevelését” – fogalmazott.
Móricz-Sabján Simon a jó és erős fényképek titkát is elárulta:
”a recept fő eleme az idő”.
Szerinte elengedhetetlen, hogy a fotográfus évekig foglalkozzon az adott témával, a fényképezés abban a pillanatban indulhat, hogy megszűnik a bizonytalanság és a figyelem a fényképezőgép irányába, amikor már úgy viselkednek a szereplők, mintha a fotós ott sem lenne. A fényképezés alatt a legfontosabb a tudatosság, hogy az ember arra koncentráljon, hogy mit akar elmesélni, és törekedjen arra, hogy a véleménye tükröződjön alkotásaiban.
A vidéki élet még a Népszabadságnál töltött évei alatt keltette fel az érdeklődését, ekkor fotói megjelentek a napilap hasábjain. Azóta a sorozat végcélja, hogy kiállításon vagy albumban mutassa be a témát, és az azzal kapcsolatban kialakult véleményét – mondta Móricz-Sabján Simon. A legfontosabb, hogy elérje azt a pontot, amikor úgy érzi, hogy az anyag teljessé vált – tette hozzá.
Bánkuti András elmondása szerint a társadalomábrázolás és a dokumentarista fotográfia a magyar sajtófotó legjobb hagyományait követi. „Urbán Ádám visszament abba az aszódi javítóintézetbe, ahol az ő édesapja, Urbán Tamás zseniális fekete-fehér anyagot csinált 30 vagy 40 évvel ezelőtt” – tette hozzá. Úgy látja, a magyar fotográfusok a szociális problémák iránt sokkal érzékenyebbek, mint mások.