Bartók Béla II. vonósnégyesének első tételét Szakcsi Lakatos Béla úgy kezdi játszani, hogy a többiek sötétben vannak a színpadon, majd a harmadik, lassú részt is eljátssza. Aztán ő van csöndben, és a többiek mindhármat lejátsszák, ekkor azonban még nincs vége, a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész a kihagyott második résszel fejezi be.
„Össze vannak nekem írva Bartók motívumai, ki fogom rakni a kottát, amelyen csak ezek vannak. Egyszer egy csellós megdöbbent, hogy a kottámon csak a hangok vannak. Azt nem tudom fejben megjegyezni, habár meg kellene, de akkor már túlzottan nem improvizáció lesz. A leírt motívumokat, az előttem lévő hangokat az én harmóniáimmal és ötleteimmel, fejlesztem, csak másképpen persze.”
Egy remekműnél ez azért nehéz, mert az improvizációnál hallatszik, ha valaki „csak hülyéskedik” vagy megpróbálja interpretálni – mondta Szakcsi Lakatos Béla, hozzátéve, előnye viszont az, hogy a közönség észreveszi a motívumokat, amikor az eredeti mű elhangzik.
„Komolyan foglalkozom a klasszikus zenével, de arra nincs időm és energiám, hogy darabokat megtanuljak. Nem vagyok klasszikus zongoraművész.
Zeneszerzőként ismerem a darabokat, nem előadóművészként, ez nagy különbség.”
Az est második részében Presser Gáborral improvizálnak majd és Falusi Mariann fog énekelni – mondta a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész.
„Kevesen tudják, hogy Gábor nagyon jól improvizál. Nem két zongorán, hanem négykezest játszunk majd. Másik érdekesség, hogy Falusi Mariann énekel. Gábor játszik vagy énekel, amit akar, én a Padlásból szólózongorával Gábor egy számát játszom, Mariann pedig elénekel Gábor és az én popszámaim közül is kettőt is El van osztva az egész és nagyon jó lesz” - ígérte Szakcsi Lakatos Béla.