Ezért tartják hepciásnak Presser Gábort

InfoRádió
2017. október 29. 19:04
Presser Gábor nem képzeli magát sztárnak. Vonzza a csattanásos helyzeteket, megvan az oka, miért nem maradt Amerikában a 70-es években, de nem lett udvari zenész sem. Az egyik legnagyobb hatású magyar zenész portréja.

Nagyon könnyen képbe helyeztem magam már tizenévesen: láttam, mennyivel előbbre tartanak zongoristaként gyerekkori barátaim, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső és Schiff András. Tátott szájjal hallgattam a játékukat. Tudomásul kellett vennem, hogy ez nem az a pálya, amit nekem füvesítenek - mondja a hvg.hu kérdésére Presser Gábor. Koncertzongorista helyett akkor zongorakísérő akartam lenni. Gyönyörűséges szakma. És csapatjáték – kicsiben.

Az LGT-vel a Beatles stúdiójában, az Abbey Roadon dolgozhattak, a Rolling Stones producerével készítették angol nyelvű lemezüket, Amerikában turnéztak, filmzeneszerzőnek hívták Los Angelesbe. Utólag nem bánta meg, hogy nem maradt kint?

Nem, bár Amerika végigkísértette az életünket, és ma sem enged a szorításból. Jelenleg A padlással foglalkozik az egyik amerikai produkciós iroda. De 1974-ben a bandahűség mellett az is visszatartott, hogy a szocializmusban a nyugati szerződésnek súlyos törvényi feltételei voltak. A munkaügyi, a kulturális minisztérium és az Interkoncert után csak negyedikként írhattam volna alá. Amikor ezt elmondtam a filmeseknek, akik felkerestek a Los Angeles-i stúdióban, ahol épp az LGT-vel dolgoztunk, kissé alábbhagyott az érdeklődésük.

A vasfüggöny mögötti korszakban a hatalommal való ütközéseket a lemezkiadón keresztül tapasztalták meg, betiltott dalcímek, lemezek révén. Sokat kellett harcolnia?

Miután kénytelen voltam átvenni a zenekarvezetői szerepet az LGT-nél, harcoltam, ahogy tudtam, de a hatalommal még a mi szintünkön sem tudtam jól kijönni. A lemezgyár és az Interkoncert vezérkarával csúnyán akadozott a viszonyunk. Az akkori lehetőségekhez képest simulékonykodni, ajándékozgatni, finoman haverkodni kellett volna. Kezelhetetlen palinak könyveltek el. Sőt anno a lemezgyár egy kommünikében rólam – a saját művészükről – azt jelentette meg, hogy a sajtóval goromba vagyok, és utálom. Még negyven év után is ez a hírem a médiában.

Voltak sikertelen vállalkozásai is? A Magyar Dal Napjának befulladását annak tekinti?

A Magyar Dal Napja gyönyörű kudarc, azzal együtt, hogy talán még nincs is lefutva, és valaki felveszi a fonalat. Azt hittem, országos üggyé válhat, hogy az év adott napján minden a magyar dalokról szólhat. Tévedtem. Be kellett látnom, hogy évi egy napot nem lehet üggyé nyilvánítani, csak államilag. Azt meg ne!

Hogyan sikerült elérnie, hogy ne váljon „udvari” zenésszé? Egyik kurzus sem kísértette meg?

Nem, a pályámnak ez a része elég szerencsésen alakult, senkinek sem voltam se kutyakölyke, se csicskása. És ez már ötven éve így van.

Négyéves huzavona után sikerült peren kívül megállapodnia Kanye West rapsztárral a Gyöngyhajú lány egyik részletének a felhasználásáért. Békülékeny természet, vagy azért őriz magában haragot, sértettséget?

Sokszor kerülök csattanásos helyzetekbe, úgy látszik, vonzom ezeket. Sokan hepciásnak tartanak, mert kiállok az igazamért. Alapvetően a megbékélés híve vagyok, de persze hordozok sérelmeket. Nem vagyok jó színész. Nem tudom elhallgatni, ha valami bajom van, mosolyogni arra, akit nem szeretek. Minden az arcomra van írva.

Presser Gábor éppen egy évvel ezelőtt volt vendége az InfoRádió Aréna című műsorának.