Orhan Pamuk regényeinek visszatérő témája, közege Isztambul, éppen ezért sokan isztambuli íróként emlegetik. Ő maga úgy véli: magától értetődően nőtt bele ebbe a közegbe, és ha annyit mond, szereti a várost, az nem tükrözi a kötődésének összetettségét.
Budapesten így beszélt erről: "Egészen ötven éves koromig nem voltam tisztában azzal, hogy isztambuli író vagyok, egyszerűen arról írtam, amit ismerek: a családomról, barátaimról, az életemről – ezek mind Isztambulhoz kötnek. Ám amikor a könyveimet elkezdték más nyelveken kiadni, mindenki elkezdett isztambuli írónak nevezni."
Regényeinek visszatérő témája a hagyomány és a modernitás közt feszülő ellentét.
A Nobel-díjas szerző úgy vélte: az emberek a világon mindenütt szeretnének korszerűek lenni, ugyanakkor az identitásukat sem akarják feladni – ez az ellentmondás pedig remek kiindulópont lehet egy-egy regényhez. Megjegyezte: amikor a Furcsaságok a fejemben című kötetében egy bazári árus 40 évét követi végig, az lényegében az isztambuli történelem egy szelete. Orhan Pamuk hozzátette: tervez egy könyvet, amely a konyháján keresztül mutatja be az Oszmán Birodalmat.
Az alkotó úgy vélte: az írásnál elengedhetetlenül fontos az empátia.
Mint mondta: "A regényírás művészete azon az alapvető emberi erőn nyugszik, hogy mi képesek vagyunk megérteni másokat, akik másként gondolkoznak, nem olyanok, mint mi. Egy írónak izgalmas feladat ezt láttatnia."
Orhan Pamuk hozzátette: miként egy ember sem tisztán jó vagy rossz, úgy nemzetet vagy vallási közösséget sem lehet fekete-fehér alapon megítélni.
Ő éppen ezt az árnyaltságot igyekszik megmutatni a könyveiben.
A Nobel-díjról elmesélte: már évek óta foglalkozott azzal a török sajtó, hogy – bár esélyesnek tartották – újra és újra lemaradt az elismerésről. 2006-ban éppen New Yorkban tartózkodott, a Columbia Egyetemen tanított – és egyik reggel telefonon értesítették az elismerésről, amelyet barátja már előző esti vacsorájukon megelőlegezett neki.
Akkor úgy érzete: nincs oka aggódni a babona miatt, miszerint a Nobel-díj után az alkotók képtelenek írni, hiszen akkor már javában a Fehér hó utáni, Az ártatlanság múzeuma című kötetén dolgozott.
Orhan Pamuk a beszélgetés végén megjegyezte:
Törökország politikai berendezése olyan kemény, hogy semmilyen díj nem véd meg senkit.
Majd a beszélgetést vezető D. Tóth Kriszta riporternek hozzátette: Törökország és Magyarország most egyaránt populista-nacionalista korszakát éli, amely – mint fogalmazott – reméli, mihamarabb véget ér, és nem tesz majd kárt az emberekben.
Beszélt arról is, hogy "a török és a magyar emberek sokban hasonlítanak, és biztos vagyok benne, hogy megtaláljuk liberális értékeinket, megőrizzük különbözőségünket, egyéniségünket, biztos vagyok benne, hogy ez a populista-nacionalista korszak elmúlik, és a török és magyar kultúránk fennmarad. És örülök, hogy lehetőségem van elmondani, hogy nem vagyok pesszimista. A rossz idők elmúlnak, és Törökország és Magyarország élvezni fogja Európa teljes szabadságát.
Orhan Pamuk a pódiumbeszélgetés végén átvette a Budapest Nagydíjat. A Nobel-díjas szerző szombat délelőtt dedikál majd a könyvfesztiválon a Millenáris Parkban.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló hírekről, vagy elmondaná a véleményét, lájkolja az InfoRádió Facebook-oldalát!