„A mi előadásunk sokkal messzebbről és mélyebbről indul, mint a film története. Meg merem kockáztatni, hogy ez egy saját variáció. Nem egy idealizált és meseszerű történetet kezdünk el, amikor felmegy a függöny, hanem egy olyan ember történetét látjuk, aki már hosszú idő óta kényszerül elfogadni és igénybe venni mások segítségét” - mondta el Hirtling István.
A kerekesszékes férfit játszó színművész hozzátette, a próbaidőszak első felében a legtöbb energiáját az vitte el, hogy igyekezett mozdulatlanul kibírni a színpadi helyzeteket. Kihívást jelentett az is, hogy amíg a filmen snitteket rögzítenek, a színpadon mindent egyidejűleg, egyszerre lát a néző.
„Olyan természetesen jövünk-megyünk az utcán, fölszaladunk egy emeletet, felkapjuk a kabátot, nem gondolunk bele, hogy annak, aki nyaktól lefelé béna, a cipőfelhúzás, a kabátfelvevés vagy a fogmosás milyen tortúrával jár. Ezek a történetek muszáj, hogy cezúrát jelentsenek az életünkben; egészségesek vagyunk, vajon tudjuk, hogy élünk. Ez a megértést, elfogadást is segíti.”
Hirtling István hozzátette, az előadásban rendkívül sok komikus helyzet van, „együtt röhögünk”. A történetnek az is fontos eleme, hogy az ápolófiú úgy hozza vissza Philippe-t, hogy újra megszeretteti vele az életet, új dimenziót ad neki.