Hajdu Szabolcs elmondta, amikor a munkatársaival elkezd egy új filmet vagy színházi előadást készíteni, felteszik maguknak a kérdést, mi érdekli mindnyájukat.
„Hogy mi az a közös nevező. Az utóbbi időben úgy állt össze a társaság, hogy mindenki kisgyerekes szülő, rájöttünk, hogy erről kell beszélnünk. Ez a legközelebbi, legfontosabb dolog, ami kitölti a napjainkat, erről szól az életünk, ami mellett folyamatosan elfutunk, mert lényegtelennek tűnik, pedig a leglényegesebb, hogy mi történik velünk és azokkal, akik a legközelebb állnak hozzánk” - osztotta meg a filmrendező.
Úgy döntöttek, ezekről a kapcsolatokról, helyzetekről beszélnek. Hajdu Szabolcs felidézte, elkezdték elemezni a hétköznapok eseményeit.
„Megírtam a színdarabot, amit elég gyorsan színpadra állítottunk. Az első pár előadás után látva, hogy a közönség milyen érzékenyen fogadja, úgy döntöttünk, megcsináljuk filmen is, állami támogatás nélkül a saját lakásunkban, barátokkal, családilag” - mondta a filmrendező.
A színházi előadáshoz hasonlóan a film is sikeres lett, Karlovy Varyban elnyerte a fődíjat, a miskolci CineFesten pedig közönségdíjat kapott. A forgalmazás is bensőségesen indult, lakás- és filmklubos vetítéseket tartottak.
Hajdu Szabolcs hangsúlyozta: „fontos a visszajelzés, egyre fontosabb. Azért csináljuk, hogy megosszuk ezeket a gondolatokat és dilemmákat. Az előadás is egy közösségi élménymegosztás volt, a filmnél sem akartam erről lemondani, úgy éreztem, ez a film karaktere.”
A filmrendező elmondta, nem először forgatnak családias környezetben; 2002-ben, a Tamara című, második játékfilm is így készült.
„Ez most így jött ki. Jó volt így dolgozni. A filmkészítés minden fázisát élveztem, az előző nagyjátékfilmeknél ez nem volt mindig így. Még a bemutatót is élvezem, máskor nekem az mindig nagyon kellemetlen volt. Persze az ember végiggondolja, meg lehet-e ezt ismételni. Most annak örülök, ami van, ha lejár, továbbgondoljuk, mi a leghitelesebb és organikusabb továbblépés ebből. Nem történhet mindig minden ilyen patent módon, ezt be kell látni. Az ember csak reménykedik, hátha még egyszer végig tud menni egy ilyen folyamaton” - fogalmazott Hajdu Szabolcs.