A regény 1907-ben született egyik első vázlatában Proust meghatottan emlékszik vissza a mézes pirítós ízére. Egy későbbi verzióban a pirítóst kétszersült váltotta fel, míg végül a harmadik változatban emlékszik vissza arra a madeleine kekszre, amellyel a nagynénje megkínálta.
A három kéziratos változatot három Moleskine-füzetben jelenteti meg a Saint-Peres párizsi kiadó.
"Ez az epizód Az eltűnt idő nyomában titkos motorja" - vélte a kiadó. "A három kiadatlan füzet révén helyreállítható a prousti univerzum emblematikus pillanatának irodalmi családfája" - tette hozzá.
Az eltűnt idő nyomában több ezer oldalához hasonlóan a 268 oldalas piszkozat is hemzseg az áthúzásoktól és a jegyzetektől, nyomon követhetők benne a 20. század egyik legnagyobb francia írójának útkeresései.
Proust madeleine-je közhely lett a francia nyelvben: az emlékek felidézési mechanizmusát kiváltó érzékelés megnevezésére használják.