Nemes Jeles László filmrendező egy kurta mondatban foglalta össze a sajtótájékoztató elején, mi volt a film elkészítésének legfőbb célja, hogy beszéljenek róla.
Clara Royer, a film társ forgatókönyvírója, francia írónő és a két világháború közötti magyar irodalom szakértője elmondta: "László egy mondattal jött hozzám: egy férfi, aki krematóriumban embereket éget el, talál egy gyereket, azt gondolja, hogy a fia és megpróbálja eltemetni. Ez film. Minden van benne, én akarom csinálni vele. Nem akartunk holokauszt best of-ot csinálni."
A film témája tabudöntő, igen kevés műalkotás foglalkozott eddig a Sonnderkommandósok szerepével a haláltáborokban. A film silabusza így írja le az ő tevékenységüket:
"A náci koncentrációs táborokban a foglyokból álló Sonderkommando terelte be a megsemmisítésre ítélteket a gázkamrákba, vitte át a holttesteket a krematóriumokba, takarította ki a termeket az újabb transzport érkezése előtt és szállította ki a hamvakat a táborból. A megterhelő fizikai munka miatt a sonderesek a tábor többi foglyánál jobb bánásmódban részesültek, a többi táborlakótól elkülönítve laktak, de mint a "titkok őrzőit", néhány hónap után kivégezték a tagjaikat, nagyon kevesen élték túl a háborút."
A film hitelességéről és a Sonnderkommando szerepéről Röhrig Géza, a főszereplő és Nemes Jeles László rendező osztotta meg gondolatait a sajtótájékoztatón:
"A szándék egész nyilvánvalóan az volt, hogy a lehető legminiciózusabb módon adekvátnak és realistának lenni. Katonai és történész szakértője is volt a filmnek, semmiféle történelemhamisításról nincs szó."
"Nagyon sok stratégiát láttunk Magyarországon, hogy ne kelljen erről beszélni. Vági Zoltántól, a történész szakértőnktől Cannes-ban kaptuk ezt az sms-t: "A statisztikák szerint 1944-ben a magyar zsidóság körülbelül 22 százaléka kiskorú volt, mivel azonban a férfiakat munkaszolgálatra vitték, a deportáltak között akár 25-30 százalék is lehetett az arányuk. Magyarország, Európa-rekordot felállítva, nyolc hét alatt 430 ezer zsidót küldött Birkenauba, köztük több mint százezer gyereket. Ez a film arról szól, hogy Saul illően, tisztességesen el akar temetni egy magyar gyereket, egyet a százezerből. Ki fogja eltemetni a többieket, azt az elégetett százezret, hetven év után legalább képletesen. Egy kicsit ez a film is."
Röhrig Géza New Yorkban élő költő-író formálta meg Auslander Saul szerepét. A sajtótájékoztatón azt mondta:
"Rengeteget olvastam erről, és megpróbáltam elképzelni ezt a helyzetet. Világos volt, hogy ha valaki erre képes, csak epidurális anesztézia, elképesztő zsibbadtság, érzéstelenítés alatt lehet túlélni. Csak egy pici, tűszúrásnyi lyukon néz ki, és csak a következő levegővétel, alvás, falat érdekli. Nagyon lemeztelenített, leegyszerűsödött élet a Sonderkommandósé, nincsenek benne ünnepek és hétköznapok, a halottak mind ugyanolyanok, ahogy a többi sonderes is. Ebbe a nagyon brutális világba szakad bele a kisfiú és a dolgok megváltoznak. Nem tudom, hogy kell csinálni, azt sem, hogyan csináltam. A színészi mesterség, ha amatőr, ha profi, nagyon ösztönös. Ruszt József az egyetemi színpadon mindig azt tanította, hogy le kell tenni a ruhatárban mindent, amit le lehet.
Ez egy holokausztfilm, de nem csak az. Az identitás egy ruha, a bőr nem. Nélküle nem lehet élni, ruha nélkül igen. Minden igazán komoly művészet, a szó egy mélyebb, egzisztencialista értelmében egyfajta nudizmus. Itt is emberekről van szó, azért szeretném, ha minél többen megnéznék ezt a filmet, mert azt hiszem, hogy Magyarországon az emberek elkezdték bizonyos emberek fájdalmát nem észrevenni. Ruha van rajtuk, identitás(...) Az éhes ember enni akar, a fáradt pedig lefeküdni. Ezeken a nagyon elemi szinteken mozog a film, és ezt meg lehetett volna csinálni más háttérben is, mint 1944."
Molnár Levente, a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja Saul sonderkommandós társát alakítja a filmben. A Filmtett erdélyi filmes portálnak azt mondta: "a saját meghatódásodból nem tudsz építkezni. Hiába kezdesz sírni azon, hogy milyen rossz volt nekik. Érdekes volt, akár magamat is figyelni: hogyan működik az önvédelmem ezekkel az érzésekkel szemben. A sajtótájékoztatón úgy fogalmazott:
"Ezek mind esemény utáni érzések, szerzett információk, színészként pedig karaktert kellett építeni, azt, aki benne van ennek a közepében. Volt annyi bizalom a rendező részéről, hogy a színész nyugodtan belefekteti magát a tenyerébe és azt mondja, vezess, bízom benned. Kemény előkészítő munka előzte meg, László annak ellenére nagyon nyitott maradt, hogy a fejében nagyon kész volt minden."
A Zsűri Nagydíja a legnagyobb elismerés, amit magyar nagyjátékfilm az elmúlt három évtizedben Cannes-ban kapott, azonban Zányi Tamás Vulcan-díja, amelyet a filmek technikai megvalósulásáért ítélnek oda szintén egyedülálló teljesítmény. Zányi 4 hónapot dolgozott a rendezővel együtt mire elkészült a film hangkulisszája.
"Amikor bajban vagyok, például annál a jelenetnél, amikor kiviszik a gödörhöz és a tűz, sokáig úgy éreztük, nem működik a jelenet, valamit kéne csinálni hangban vele, akkor csomószor megnéztem némán, hogy mi van a képen, mi a dinamikája az egésznek. Az nagyon sokat segít, ha a hangmérnök néha megnézi a képet némán, mert a konvencionálisan elhelyezett hangok a klisé medrébe terelhetik, érdemes elvonatkoztatni egy kicsit és mögé látni a dolgoknak."
A film iránt kirobbanó az érdeklődés, 48 országba adták el a forgalmazói jogokat - mondta Sípos Gábor producer.
"A film körül elindult egy nagyon komoly - "hájp"-nak hívja ma ezt a művelt magyar -, megállíthatatlan, őrült nagy érdeklődés, a premier előtti vetítések egyikén volt olyan, hogy negyedóra alatt fogyott el minden jegy. Kilép Budapestről, eljut nagy- és kisvárosokba, a legfontosabb, hogy indítson el beszélgetéseket."
A Saul fia című filmet a világon elsőként Magyarországon forgalmazzák. Országszerte június 11-étől láthatja a közönség a filmet a mozikban.
"Ha Magyarország jelöli a filmet az Oscar-díjra, akkor az biztos, hogy az amerikai forgalmazó nagyon erősen oda fogja tenni magát annak érdekében, hogy egyre előrébb tolja. Természetesen ha a mi filmünknél van jobb, akkor senki nem tudja benyomni sem Cannes-ban, sem az Oscar-díjra" - fogalmazott Sípos Gábor.
Hanganyag: Fehér Anna Magda