A legendás zenész, akit a blues királyának hívtak, 89 évesen, Las Vegasban hunyt el csütörtökön - adta hírül a BBC. A művész álmában halt meg.
Riley B. King (B. B. King) Mississippi államban született az Egyesült Államokban, 1925. szeptember 16-án. Minden idők talán leghíresebb bluesgitárosa, aki 89 éves korában is aktív előadó volt - írja a Wikipédia.
Egy ültetvényen született a Mississippi állambeli Itta Benában. 9 évesen kezdett gitározni, közben kórusba is járt, ahol énekelni tanult. 20 éves korában Memphisbe ment unokatestvéréhez, ahol kezdetben utcazenélésből próbált megélni, később a helyi WDIA rádióállomás lemezlovasaként dolgozott, amivel regionális szinten ismertté vált. Lemezlovasként kapta a "The Beale Street Blues Boy" becenevet, mely később "Blues Boy King"-re, végül csak B. B. Kingre rövidült. Egy idő után ismét gyerekkori szerelme, a gitár felé fordult, és a Modern Records kiadásában elkészítette első felvételeit.
1968-ban Johnny Winterrel és Mike Bloomfielddel koncertezett nagy sikerrel, aminek következtében a The Rolling Stones 1969-ben meghívta amerikai turnéjára. Ugyanebben az évben játszotta fel Rick Darnell és Roy Hawkins The Thrill Is Gone című dalát, mellyel már nem csak a blues, de a poplisták élére is felkerült. A dal sikereinek köszönhetően King egyre inkább a kommersz popzene felé fordult. Egyre keresettebb előadó lett, dalai megjelentek TV reklámokban, TV showkban, ezzel együtt azonban egyre kevesebb lemezt adott ki.
Munkássága elismeréseként 1984-ben beválasztották a Blues Foundation Hall Of Fame-be, 1987-ben pedig a Rock And Roll Hall Of Fame-be. Minden idők legaktívabb zenésze, még 70 éves korán túl is évi 200 fellépése van. Szenvedélyes szerencsejátékos lett, vegetáriánus, nem iszik alkoholt és nem dohányzik. Állítása szerint tizenöt gyermek apja, melyek mind más anyától származnak.
1992-ben játszott Gary Moore After Hours című albumán.
1993-ban részt vett a Blues Summit-on, 2000-ben pedig elkészítette az Eric Claptonnal közös, Riding with the King c. lemezt. 2005-ben a University of Mississippi díszdoktorává avatták.
A kisgyerek korától gitározó King soha nem járt tanárhoz, tudását teljes egészében autodidakta módon sajátította el. Az évek során folyamatosan fejlődött technikája, és pár év alatt a bluesvilág egyik legjellegzetesebb gitártechnikáját tudhatta magáénak. Stílusában érződik a delta blues lüktetése, de ezt a hangzást sikerrel vegyítette a kor más gitárosaira jellemző dzsesszes motívumokkal, így létrehozva az eredeti B. B. King-hangzást. Saját bevallása szerint az akkordjáték sosem volt az erőssége, de tempóérzéke, ujjvibratoja, és az egész dallamjátéka egyedülálló.
A gyerekkorától zenélő King új rajongókat nyert meg a bluesnak, és zenészek generációira gyakorolt nagy hatást olyan szívből jövő dalaival és szárnyaló gitárzenéjével, mint a The Thrill Is Gone. Egy sor neves zenész mentora volt, köztük Eric Claptoné. Minden idők leghíresebb bluesgitárosának számított, sok millió lemezét adták el világszerte - írja az MTI.
B. B. King 1925. szeptember 16-án született Riley B. King néven, egy Mississippi állambeli ültetvényen. Gyermekkora munkával telt, szabad idejében egy gospelkórusban énekelt. Időközben megvette első hangszerét, amelyen maga tanult meg játszani; igazán komoly hangszerhez csak 16 évesen jutott.
1946-ban autóstoppal Memphisbe, a Mississippi-delta zenei fővárosába utazott, ahol nagybátyja, az elismert blueszenész, Bukka White vette szárnyai alá. 1948-tól szerepelt a rádióban, immár Beale Street Blues Boy, majd Blues Boy King néven, végül a B.B. King művésznév mellett kötött ki.
1949-ben elkészült első felvétele, 1951-ben először került fel dala a slágerlistára; 1985-ig összesen 74-szer szerepelt a Billboard-listán, a The Thrill is Gone még a poplistákat is megjárta. Hosszú pályafutása során olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Elvis Presley, John Lee Hooker, Chaka Khan, Eric Clapton vagy a U2. Karcosan mély éneke, egyedi gitárkezelése blueszenészek nemzedékeinek szolgált mintaképül, nemrégiben harmadiknak rangsorolták minden idők 100 legjobb gitárosa közül.
Több mint hetven lemeze jelent meg (nem számítva a több száz válogatásalbumot), 15 ezernél több fellépést vállalt, 15 Grammy-díjat és Grammy-életműdíjat is kapott, a rock and roll halhatatlanja és több egyetem tiszteletbeli doktora volt. 2004-ben Ligeti György zeneszerzőnek és neki ítélték oda a "zenei Nobel-díjként" is emlegetett Polar-díjat. 2006-ban a legmagasabb amerikai polgári elismerésben, az Elnöki Szabadságérem kitüntetésben részesült.
Öt kontinens csaknem 70 országában adott koncertet, Magyarországon 1996-ban és 1997-ben szerepelt, másodszor Tátrai Tiborral, és játszott az amerikai katonáknak a taszári támaszponton. 2009-es turnéján is érintette Budapestet, ami azért volt örömteli meglepetés, mert 2006-ban egy búcsúturnén már elköszönt az öreg kontinenstől. 2008-ban, jóval túl a nyolcvanon egy, a gyökerekhez visszatérő, élő lemezzel örvendeztette meg rajongóit, 2012-ben életművét összefoglaló, több lemezes válogatása jelent meg Ladies and Gentlemen... Mr. B.B. King címmel.
Életének legfontosabb szereplője Lucille volt, "aki" nem a felesége (bár ebből is volt neki kettő, gyereke pedig állítólag tizenöt), hanem szeretett gitárja. A legenda szerint az ötvenes években egy koncertjén két férfi összeverekedett egy nő miatt, ezt követően tűz támadt, ő pedig életét kockáztatva mentette ki a lángokban feledett gitárját. Amikor megtudta, hogy az épület egy Lucille nevű nő miatt dőlt romba, emlékeztetőül így nevezte el a gitárját.
Fénykorában évente 300-nál több fellépése volt, s még a hetvenedik évén túl is száz koncertet vállalt évente. Egyebek között erre mentek rá házasságai is. Még 70 évesen is évi 260 koncertre futotta az erejéből, és bár a fellépések száma jelentősen csökkent, még az utolsó években is gyakran állt színpadra.
Két éve nyílt meg Mississippi államban a B.B. King múzeum és zenei központ, amely nemcsak névadójának állít emléket, hanem a Delta-blues zenei örökségének bemutatására és a fiatal művészek inspirálására is hivatott. Kedvenc időtöltése a repülés volt, pilótaengedéllyel is rendelkezett, kedvenc énekese pedig - meglepő módon - Frank Sinatra volt.
A zenész, aki élete utolsó húsz évében 2-es típusú cukorbetegséggel élt, tavaly októberben egy chicagói fellépése során lett rosszul a színpadon. Rövid kórházi kezelés után otthoni hospice-ellátást kapott, turnéit lemondta.
B.B. King egyszer azt mondta: amíg az Úr nem hívja, játszani fog. Hosszú életének titkát abban jelölte meg, hogy boldog ember, míg a blues többi nagysága szinte soha sem mosolyog...