Biharnagybajomban született Lázár András néven. A debreceni tudományegyetemen tanári alapvizsgát tett. 1934-től Franciaországban élt, és előbb a párizsi Sorbonne egyetem vendéghallgatója volt, majd 1938-ban tanári oklevelet szerzett a párizsi Alliance Francaise-ben.
Újságírói pályája még Magyarországon indult, kezdetben a debreceni A mi utunk című lap munkatársa volt, itteni cikkeiért 1934-ben távollétében elítélték. Franciaországban a Korunk és az Új Hang párizsi munkatársa volt, majd 1938-ban a Szabad Szó szerkesztője lett. Franciaországban Dávid Ferenc, a hazai folyóiratokban Bajomi Endre néven publikált, később vette fel a Bajomi Lázár Endre nevet.
1945-47-ben a Droit et Liberté és a République Hongroise című lapok szerkesztője, 1947-től a Párizsi Magyar Sajtóiroda helyettes vezetője, majd Fejtő Ferenc lemondása után, 1949-től vezetője volt. 1951-ben tért vissza Magyarországra és a Külügyminisztérium sajtóosztályának munkatársa lett. 1953-1954-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó, 1955-től az Új Magyar Könyvkiadó, a későbbi Európa Könyvkiadó szerkesztője, illetve lektora volt 1977-ig, nyugalomba vonulásáig. Főmunkatársa volt a Világirodalmi Lexikonnak.
A Franciaországban eltöltött csaknem két évtized Bajomi Lázár Endrét végérvényesen a francia kultúrához kötötte, és hazatérése után ennek a kultúrának lett egyik elismert tolmácsa és közvetítője. Jóformán valamennyi könyve és egyéb publikációja francia vonatkozású.
Már 1946-ban Franciaországban megjelentetett egy tanulmányt azokról a magyarokról, akik részt vettek a második világháború alatti francia ellenállás munkájában, a könyvhöz a híres író, Vercors írt előszót. 1955-ben jelent meg első regénye, Holnap kifutnak a hajók címmel, amely a hajdani ellenálló, Henri Martin regényes életrajza. E műfajban több jelentős munkája is megjelent: Az üstökös címmel Saint-Just életpályájáról és a francia forradalomról, A vörös szűz címmel a századvég legendás forradalmár nőalakjáról, Louise Michelről írt regényt, Saint-Exupéry csodálatos élete című regényében a világhírű pilóta-író, A kis herceg alkotójának életét dolgozta fel.
Irodalomtörténeti munkásságában úttörő jellegű A mai francia irodalom kistükre című műve (1962), amely az 1945-től 1960-ig tartó időszak francia irodalmáról ad átfogó képet. E tárgykörben ugyancsak jelentős munkája a Rabelais-ról írott tanulmánya, az Anatole France világa című könyve, valamint a Párizs varázsa című esszékötete. Kultúrtörténeti munkái közül kiemelkednek a Montmartre-ról, a Montparnasse-ról és a Quartier Latin-ről írott művei, amelyek az adott városrész történelmi múltját és akkori életét mutatják be. Könnyedebb hangvételű, ám ugyancsak kultúrtörténeti szempontból jelentős könyve a Fő a bizalom! Egy évszázad francia szélhámosságainak és átejtéseinek kalandos krónikája, valamint a T.T.T. A Titkos Társaságok Története, amely olyan (nemcsak francia) csoportosulásokról számol be, amelyek a maguk idejében vagy éppen a mai napig politikai befolyást is szereztek.
Önéletírása két kötetben jelent meg: első része, a Párizs nem ereszt el első párizsi éveit (1934-től 1939-ig) beszéli el, a második kötet, Párizs csillagként reszkető 1939-től 1944-ig mutatja be személyes hányattatásait és a kor eseményeit.
Jelentékeny műfordítói munkássága során olyan próza- és színműírókat szólaltatott meg magyarul, mint Jean Anouilh, Marcel Aymé, Anatole France, Boris Vian, André Malraux, Romain Rolland, Raymond Queneau, Jean-Paul Sartre, Vercors, Zola.
Munkásságáért több rangos kitüntetést is kapott, köztük 1982-ben Párizs város aranyérmét, 1985-ben pedig az Ordre des Arts et des Lettres lovagi fokozatát.
Bajomi Lázár Endre 1987. május 17-én hunyt el Budapesten.