Ezért változott Vukán végrendelete - Interjú az InfoRádióban

Infostart
2013. augusztus 13. 09:30
Vukán György 2009-ben megváltoztatta végrendeletét és az abban tervezett díjat még életében megalapította. A díj célja, hogy felhívja a figyelmet a kreativitás szükségességére és visszahozza az improvizáció becsületét a zeneművészetbe. A most elhunyt művész 2009 decemberében nyilatkozott az InfoRádió Aréna című műsorában, Vukán Györgyre emlékezve ezt az interjút kedden 18 órától az InfoRádió megismétli.

Vukán György 2009-ben ünnepelte a hatvanadik évfordulóját annak, hogy pódiumra állt, díjat alapított, és egy könyv is megjelent róla. Erről is szó volt abban az interjúban, amely az InfoRádió Aréna című műsorában hangzott el 2009 decemberében. Vukán Györgyre emlékezve ezt az interjút kedden 18 órától az InfoRádió megismétli.

Ilyen dolgok nem fordulnak elő minden évben, az ember csak egyszer ünnepelhet ilyen évfordulót, ez tehát bizonyos értelemben ez megismételhetetlen - nyilatkozta Vukán György. A művész elmondta: "a rokonaim meghaltak, nőtlen vagyok, családom nincsen - egyszer csak azt vettem észre, hogy mindenkit kiápoltam, agyonszeretgettem, és aztán itt maradtam. Ezért, amíg létezett a végrendeletem, abban volt egy passzus, amely arról szólt, hogy a halálom után mindent el kell adni, a pénzt pedig két részre osztani; az egyiket a szegényeknek, öregeknek szántam, a másikat pedig egy díj megalapítására. Az évforduló kapcsán azonban felmerült, hogy felesleges várni ezzel, belevágtam: így a díj valóban arról szól majd, amiről én szeretném, hogy szóljon."

A Creative Art elnevezésű elismerést - amelynek odaítéléséről első alkalommal Szakcsi Lakatos Bélával közösen döntött - azzal a céllal hozta létre, hogy felhívja a figyelmet a kreativitás, az improvizáció szükségességére a zeneművészetben.

Vukán arról is beszélt, hogy "a klasszikus zenével, vagy jobban mondva a megírt zenével az a helyzet, hogy az előadó kénytelen mások érzéseit közvetíteni, próbál azonosulni a szerzővel. Ez azonban egy fölösleges kolonc, amire az ember előbb-utóbb ráébred, és akkor már csak egy lehetősége van: nem ezt, hanem önmagát játssza. A dzsessz erre, amikor fiatal koromban találkoztam vele, nagy lehetőségnek látszott. Akkoriban, a kommunizmusban csak olyat volt szabad mondani, amit vártak tőled. Ha mást akartál mondani, abból baj volt. De én úgy gondoltam, hogy legalább a zenében szabad lehetek. Így sem volt azonban könnyű, mert a rendőrség abba kötött bele, hogy ez egy amerikai műfaj. De mindegy, túléltük a feljelentőinket is már."

A teljes interjút megismétli kedden 18 órakor az InfoRádió.

Holtan találták hétfőn, életének 72. évében Vukán György Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerzőt, zongoraművészt. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portréja:

1941. augusztus 21-én született Budapesten zeneszerető családban. Orvos édesapja Kőszegen alapított kórházat, Vukán ott töltötte gyermekkora egy részét. Háromévesen derült ki, hogy abszolút hallása van, a zongorán ekkor már könnyedén eljátszotta a hallott dallamokat. Nyolcesztendős zeneiskolásként lépett először közönség elé, a Zeneakadémiára tizennégy évesen, egy zongoraverseny megnyerése után felvételi nélkül került. Zeneakadémiai tanulmányait a középiskolával párhuzamosan fejezte be, majd fogorvosi diplomát is szerzett. Civil foglalkozását gyakorolta is, nevéhez fűződik a DMA nevű, a fémallergia kiszűrésére alkalmas orvosi műszer feltalálása.

"Szabadságvágya" egyre inkább a dzsessz felé vitte, másfél évtizedig tanított a konzervatórium dzsessz tanszakán zeneszerzést és hangszerelést. A tanításról úgy gondolkodott, hogy a zenetanár ahhoz kell, hogy a hangszerhasználatot el lehessen sajátítani, a hangoknak viszont az előadótól lesz hitelük; az igazi zenész az, aki játszik. A tanítással jó ideje szakított, helyette zeneszerzéssel foglalkozott és a kreatív zene egyik legnagyobb hatású képviselője lett.

1985-ben megalapította a Creative Art Ensemble-t, amelynek egy személyben volt karmestere, művészeti vezetője és komponistája, s amelyből később több formáció is kinőtt. Többféle felállásban koncertezett, s több mint tíz évet dolgozott Horgas Eszter fuvolaművésszel, akivel több különleges produkciót valósítottak meg.

Vukán György több mint hatvan éve szerepelt a pódiumon és számos műfajban kipróbálta magát. Írt operát (Fekete Advent), több balettzenét (a Derby címűt A lovakat lelövik, ugye? című regény nyomán), szimfonikus versenyműveket, mintegy 80 dalt, 150 zsoltárt, s II. János Pál pápa látogatására egy misét. Õ szerezte mintegy 150 film zenéjét, többek között Bacsó Péter (A tanú, Megint tanú, Ki beszél itt szerelemről?, Te rongyos élet, Hamvadó cigarettavég) és Fábri Zoltán 141 perc a befejezetlen mondatból, Magyarok, Az ötödik pecsét) alkotásaihoz, de komponált zenét tévésorozathoz (Linda), rádiójátékokhoz és színházi darabokhoz, s ő játszotta a Szomszédok című teleregény főcímdalának zongoraszólamát.

Kiemelkedő zenei tevékenysége elismeréseként Vukán Györgyöt 1962-ben Chopin-díjjal, 1978-ban Balázs Béla-, 1990-ben Erkel Ferenc-díjjal tüntették ki. 1998-ban megkapta a Magyar Köztársaság Érdemkeresztjét, 2002-ben az Artisjus-életműdíjat, 2011-ben pedig a Gramafon-életműdíjat. 2009-ben ő maga is alapított kitüntetést a zenei rögtönzés elismerésére: a Creative Art-díjat első alkalommal 2011-ben adták át.

Vukán Györgyöt 2012-ben tüntették ki Kossuth-díjjal lenyűgöző sokoldalúságú, kivételes stílusgazdagságú előadóművészi és zeneszerzői munkásságáért, a kortárs zene és dzsessz nagy hatású képviselőjeként végzett rendkívül gazdag és szerteágazó, nagy nemzetközi sikerekben is bővelkedő zenei életpályája elismeréseként. "Néha azt kérdem magamtól: meg vagyok őrülve, hogy ennyit dolgozom? Ám ez az életem, írok akkor is, ha nem rendelik meg. De hát milyen jó érzés, ha keresik az embert, kellene valami és csak benyúlok a fiókba, kihúzom a kottát: erre gondoltál?" - nyilatkozta a Kossuth-díj átvételekor.