Túlzás nélkül állíthatom, hogy életemben ő volt rám a legnagyobb hatással. Volt alkalmam ösztöndíjjal Párizsban és az Egyesült Királyságban is tanulni, de a legjobb oktatásban nála volt részem. Tőle tanultam, hogy a tanulás az élet ünnepe, a kultúra legjavát nyújtja, és ha ezt megértjük, rájövünk, micsoda kiváltságot is jelent ebben részesülni. Minden tettemet ő inspirálja, így hoztam létre a magam iskoláját is szegény gyerekek számára a szülőfalumban. Létrehoztam egy indonéz irodalmi múzeumot is, úgyhogy ha Belitong szigetén járnak, feltétlenül jöjjenek el megnézni. Az emberek általában csak Balira jönnek, a turisták körében nagyon népszerű, de néhány nap után keressenek fel minket is. A szülőfalumban még mindig látható a romos épülete annak az iskolának, ahol egykor én tanultam.
Első könyvével egy csapásra Indonézia legolvasottabb írója lett. Eredetileg közgazdásznak tanult, hogy fordult mégis az irodalom felé?
Ötödik osztályos lehettem, amikor ígéretet tettem a tanárnőmnek, hogy ha felnövök, írok róla egy könyvet. 2005-ben jött el az ideje, hogy beteljesítsem ezt az ígéretemet. Emlékszem, leültem, és fogalmam sem volt arról, hogy kell regényt írni. Azelőtt még egy novellát sem írtam, egyedül az ösztöneimre hagyatkoztam. A tanárom iránt érzett hála vezetett, és mire feleszméltem, már írtam hatszáz oldalt. Amikor elkészült, a tanáromnak küldtem el, hogy megmutassam, beváltottam az ígéretemet, nem is gondoltam arra, hogy megjelentessem. Ajándéknak szántam hálából azért az áldozatos munkáért, amit értünk végzett. Aztán valaki elvitte egy kiadóhoz, megjelent, és igazából el sem hiszem, hogy most itt vagyok Magyarországon. Ez egy igazi ajándék.
Ötmillió eladott példányával nemcsak a regényből lett népszerű, de a belőle készült díjnyertes filmváltozat is a legnézettebb indonéz film lett, 2005 óta 72 országban is megjelent, betört az angolszász könyvpiacra is. Miben látja a történet sikerét?
Ez egy összetett kérdés. A kötetet olvasva sokan egy távoli helyre juthatnak el, ez számukra kalandot, az egzotikum érzését hordozza. Megismerhetnek egy apró, elfeledett közösséget, ami sokáig elnyomásban élt, de a regényből kiderül, hogy az elkeserítő körülmények közt is megtalálta a módját, hogy fennmaradhasson. De a kötet megmutatja az oktatás lényegét is, az emberi szellemet, a tanítás értelmét. Megjelenik benne a szerelem is a legtisztább formájában, hiszen egy első szerelemről van szó. Talán a könyvet elolvasva az emberek szebbnek, jobbnak látják majd magukat, ha a tükörbe néznek, jobban megbecsülik azt, amijük van, és rájönnek, hogy panaszkodás helyett hasznosabb tenni a jó ügy érdekében. Az egész könyv nagyon egyszerű nyelvezettel van megírva, de igyekeztem átfogó és időszerű kérdésekkel foglalkozni, mint amilyenek az emberi jogok, az oktatás, a politika vagy a közgazdaság. Talán azért is jelent meg annyi országban, mert a kiadók úgy érzik, hogy az oktatás területén a világon mindenhol van mit javítani, bár a problémák nyilván mindenhol mások.
Ön az első indonéz szerző, akinek regénye megjelent magyar fordításban. Hogy látja, mit érdemes nálunk tudni az indonéz irodalomról?
Nagyon gazdag az indonéz irodalom, és azt hiszem, mondhatom, hogy rendelkezik saját hanggal, nyelvezettel. Azt se felejtsük el, hogy 250 millió ember él Indonéziában, és a demográfiai összetételünk nagyon kedvező. Igen sok fiatal él nálunk, és az olvasás iránti érdeklődés egyre nő. Bízom az indonéz irodalom jövőjében, remélem több író könyve is eljut majd Magyarországra, mivel több magyar könyv is megjelent már nálunk, köztük Zilahy Péter barátomé is.
Szerző: Oláh András