Az iskola ötlete nagyon régen született, már 15-20 évvel ezelőtt elindítottam Berlinben egy hasonló jellegű iskolát, ami azonban egy sokkal kisebb szabású kezdeményezés volt. Berlin egyik kerületében roma származású gyerekeket tanítottam, ők szinte valamennyien gitárosok voltak. Éveken keresztül, amíg a város támogatni tudta, folyt az oktatást aztán sajnos abbamaradt, mint nagyon sok ehhez hasonló projekt. De a 10-12 gitárosból kikerült 3-4 gyerek, akik karriert futottak be. Az iskola terve mindig kísért az életemen keresztül, mert amikor én kezdtem a pályát, nagyon sok akadályba ütköztem. Mindig eszembe volt, hogy ha nekem egyszer sikerül, akkor szeretnék egy olyan intézményt létrehozni, ami a tehetséges, de hátrányos helyzetű gyerekeknek megkönnyíti a pályakezdést, fejlődésüket a zenében. Ez egy álom volt, ami most valósult meg itt Magyarországon.
Felsőörsön a volt úttörő tábor területén épült fel a központ, milyen épületegyüttesek, termek, szobák várják itt a hallgatókat?
Nagyon modern és gyönyörű környezetben van a központ, ami Malom-völgyben kapott helyet. Ez a falutól 800 méterre található, ha a településről jön lefelé az ember. Ez egy bentlakásos iskola, kollégium jellegű, a hangversen terem egyben étkeztető is, különböző méretű szobák vannak, két-négy-nyolc ágyasak. Vannak korszerűen felszerelt oktató termek, médiaterem, minden teremben van zongora, hangosító berendezések, hangszercsoportok, gitár, bőgő, cselló. Tanári apartmanok is megtalálhatók, itt laknak a külföldi vendégeik, akik workshopot tartanak, a napokban például Peter Weniger fantasztikus szaxofonos tanítja a gyerekeket. A fiatalok mindig együtt vannak a tanárokkal, kint vannak a jó időben, beszélgetnek, zenélnek.
Hogyan épül fel a tanterv, kik voltak azok a vendégtanárok, akik az első évfolyam diákságát tanították?
A tantervet közösen írtam egy jó barátommal és kollégámmal, David Friedmannel, aki a Berlini Zeneművészeti Egyetem professzora. Szerettem volna, hogy olyan tanárok tanítsanak ebben az iskolában, akik roma származásúak, és ismerik ezeknek a gyerekeknek a tulajdonságait. Sokan tanítanak a központban, nem tudok mindenkit felsorolni. Például Barcza Horváth József, Tóth Miklós, Oláh Tzumo Árpád. Nem csak a kollégáknak, hanem az iroda dolgozóinak és természetesen Mészáros Zoltán ügyvezető igazgatónak is sokat köszönhetünk. Vége a 12 hetes szemeszternek márciusban, nyáron kezdődik egy új csoport. Most nagyon sok gyerek elhagy minket, vannak, akik maradnak, akik visszajöhetnek. A külföldi tanárok is váltják egymást, nagyon fontos a továbbtanulásuk szempontjából, hogy a gyerekek nyelvet is tanulnak.
Nemsokára végez az első évfolyam. A fiatalok portréját és rövid bemutatkozását a honlapjukon is meg lehet találni, sokan édesapjuk mellett Önt említik, mint példaképüket. Milyen élményei kötődnek az első táborhoz, a végzett gyerekekhez?
Nagyon szeretik egymást. Amikor a nyitó nap volt az iskolában, a szülők megnézték, hogy ki hol fog lakni, majd elbúcsúztak, még szinte el sem mentek, a gyerekek első dolga volt, hogy előkapták a hangszereket, kialakultak kis csoportok, meghallottam a zenét, ekkor már tudtam, hogy nagyon jó lesz.
Sokan autodidakta módon tanultak zenélni, mások viszont több versenyt is nyertek már a hangszeren, amin játszanak.
Azoknak a gyerekeknek is szerettem volna esélyt adni, akikben láttam tehetséget, de még a zenetanulás elején vannak. Tehát jöttek teljesen kezdők, haladók és profi szintű zenészek is, és ehhez megfelelően oktatjuk is őket. Azoknak a gyerekeknek, akiknek még nem biztos a hangszeres tudása, nagyon jót tesz, hogy ügyesebb társaikkal zenélhetnek együtt. Nyáron a Malom-völgyben mindig szólt a hegedű, gitár. Egymással játszanak, egymástól sokat tanulnak a gyerekek, és segítik egymást.
A felsőörsiekkel milyen kapcsolatot tudtak kialakítani?
Nagyon jó kapcsolatunk van, nyáron a falunapon a gyerekek játszanak a falu rendezvényein. A lakosság is nagyon örült, mert igen jó hangulatot csinálnak. A polgármester teljesen el volt ragadtatva.
Az emberi találkozásokon túl milyen szakmai sikereket ért el az első évfolyam?
Ez most fog kiderülni a Művészetek Palotájában. Nagyon készülnek a gyerekek. Van külföldi meghívásunk is, fellépek egy-két gyerekkel, közösen játszunk külföldön. A zárókoncertet is rögzítik, készül egy lemez az est anyagából.
Mi pontosan a központ munkájának a célja? Hogy a fiatalok külföldön folytathassák a tanulmányaikat, hogy még egy évfolyamot elvégezhessenek Önöknél, hogy színpadképesek legyenek? Van-e egy konkrétan megfogalmazható cél vagy tanulóként ez változik?
60-70 gyereknél nem tudom garantálni, hogy fantasztikus tehetség és kikerül külföldre, bekerül egy zenekarba, vagy tovább tud tanulni, ösztöndíjat kap. Ezek nagyon nehéz dolgok. Amit megtanulnak nálunk, az elsősorban az önbizalom, hogy kitudjanak állni az emberek elé, a legtehetségesebbek akár a világ színpadain. Ez egy szociális misszió is, vannak, akik nem maradnak majd a zenei pályán, de megtanulnak tanulni. Kinyílik nekik a világ, elkezdik használni a kreativitásukat, sok változás megy bennük végre a 12 hetes szemeszter során. Természetesen a gyerekeknél, akiknél látom a kitartást meg a tehetséget, rajtuk segítek, ahol tudok.
A második évfolyam hallgatóit is kiválasztották már egy országos körúton. Merre jártak?
Körülbelül tíz településen voltunk az országban. Még mindig találtunk nagy tehetségeket. 150 gyereket hallgattam meg, és ebből választottunk ki megközelítőleg 40 fiatalt. Határon túlról, Szlovákiából is jönnek tanítványok. A következő meghallgatáson már szeretnék román területre is menni, válogatást tartani. Örülök a nyárnak, egy újabb tehetséges csapat érkezik. Épp valamelyik nap néztem vissza a videókat - mert a jelentkező gyerekek játékát mindig felvesszük, kielemezzük - vannak köztük nagy tehetségek, akikkel jól lehet majd dolgozni.
Lehet-e még mindig jelentkezni a következő évfolyamra?
Folyamatosan várjuk a jelentkezéseket, azt nem tudom megígérni, hogy még ebben az évben fel tudjuk venni őket, mert telt házunk van. Egy rövid, 3-4 perces videó, hangszeres bemutatkozás elég, figyelemmel kísérjük majd az ígéretes jelentkezőket. 10 éves kortól maximum 20 éves korig várjuk a fiatalokat.
Milyen hangszereken játszanak a gyerekek, esetleg milyen hangszeresből van hiány?
Nagyon sok gitáros van, zongoristák, hegedűsök, van bőgő, ütősök, ami hiány még a fúvóshangszerek, például a szaxofon és trombita, ezeken a hangszereken képzést szeretnénk a jövőben elindítani. Dobosokból is sajnos hiányunk van, most jelentkezett, fel is vettünk két dobost, jó lenne, ha kicsit több lenne belőlük.
Szombaton a Snétberger Zenei Tehetség Központ bemutatkozik a Művészetek Palotájában. Hogyan épül fel a koncert műsora és kik lesznek a vendégművészek?
Az érdekessége a koncertnek többek között az, hogy amikor a szünetre mennek a gyerekek, mondtam nekik, hogy nagyon örülnék, ha minél több saját kompozícióval térnének vissza. Meglepetésemre nagyon sok jó szerzemény született, ez megdobja az estét, mert nem csak sztenderdeket játszunk, vannak sokan, akik saját kompozícióval állnak a közönség elé. Hallható lesz világ- és komolyzene, jazz. A gyerekek a tanáraikkal zenélnek együtt. Vendégművészeink: Peter Weniger, Lukács Miklós, Rozsnyói Péter, László Attila, Paolo Vinaccia, az iskolánk olasz ütős tanára, ifj. Balázs János, Mohay András, Farkas Rózsa, Oláh Tzumo Árpád, Lakatos György és fiam, Toni Snétberger.
Ez egy jótékonysági koncert lesz. A bevételt mire fordítják?
A bevételt a központ fenntartására fordítjuk, ami nagyon sok pénzbe kerül. Remélem, sokan eljönnek.