A Pink Floyd 1979-ben megjelent dupla-albuma egy Roger Waters énekes - dalszerző - basszusgitáros által ihletett rocksztár, Pink személyes traumáit végigkövetve mutatta be a bezárkózást és társadalomtól való elidegenedést, ami által képletesen is falat épített maga körül, majd keserves munkával sikerült lebontania azt.
A The Wall több mint 10 millió eladott példánnyal a Pink Flyod történetének egyik legsikeresebb albuma, amelyet 1980-ban és 1981-ben egy mindössze négy állomásból és 31 koncertből álló turné, az azt feldolgozó koncertlemez, majd Alan Parker mozifilmje követett. Roger Waters ezt követően mindössze egyszer, 1990-ben, a berlini fal leomlásának emlékére játszotta el a lemez anyagát az újraegyesített városban, neves előadók közreműködésével.
Az albumhoz kapcsolódó koncertet és a mozifilmet teátrális és szürreális látványvilága is emlékezetessé tette, amelynek régi elemei - a színpadon látható fal, a gyermekkori traumákat jelképező édesanyát és osztályfőnököt ábrázoló óriási bábok - mellett a mozifilmből vett animációs jelenetek és aktuálpolitikai, pacifista utalások is kerültek a színpadi produkcióba.
Az egykori és a jelenlegi produkció közti eltérésekről Roger Waters azt mondta a brit Absolute Radiónak, hogy "két szembetűnő különbség van: az egyik, hogy a vetítéstechnika hihetetlenül fejlettebb, a másik pedig az, hogy kibővítettem A fal narratíváját. Már nem csupán Pinkről szól a történet, hanem sokkal inkább egy geopolitikai mű, ami az államokat, vallásokat és ideológiákat elválasztó falakról szól. Tehát sokkal direktebb háborúellenes nyilatkozat lett, mint volt".
Az idei turnén Roger Waters mellett a 12 tagú együttesben ismét közreműködik az eredeti 1980-as fellépések két gitárosa, Snowy White és Dave Kilminster, a billentyűknél pedig Waters fia, Harry foglal helyet.