Nem arról van szó, hogy a lemezre került számok rosszak lettek volna - azoknak akkor úgy kellett szólniuk, ennyit tudtunk belőlük kihozni. De mindig éreztük, hogy a számokban másfajta lehetőségek is rejlenek. Ezt jelzi, hogy már 1973-ban felvettünk egy hat tételes szvitet az Állami Hangversenyzenekarral, de olyan szörnyű technikai körülmények között, hogy az jól nem sikerülhetett.
A space-korszakban, az Időrabló, a Csillagok útján és a Gammapolis dalaiban mindig benne volt ez az adottság, amit mi inkább elektronikával, effektekkel hoztuk elő. Aztán, amikor belefogtunk a Rhapsodyba, egyértelműen úgy tűnt, hogy ez akkor tud más lenni, ha tényleg beleépül az a szimfonikus nagyzenekar adta monumentalitás, amit semmilyen egyedi hangszerrel nem lehet visszaadni. Végül kiderült, hogy a közreműködők nagyon jó érzékkel nyúlnak az anyaghoz, és az is, hogy ebből tényleg lesz valami.
A lemez a pályafutása ötvenéves jubileumának is emléket állít, jövőre viszont az Omega is ötvenéves lesz, amit egy újabb lemezzel, az Omega Symphonyval ünneplik, amihez nemzetközi turnésorozat is kapcsolódik...
A koncerteken a szimfónia lesz a bevezető darab, ami a rapszódia alatt teljesedik ki. Ezt jövő augusztus végén mutatjuk be Budapesten szimfonikus zenekar közreműködésével. Ezt követően lépünk be az ötvenedik évbe, amikor egy teljesen más, Omega 50 fedőnevű akcióba kezdünk: vadonatúj lemezt készítünk, ami talán már jövő karácsonyra megjelenik.
Könyvet is ír Álmodtam, vagy igaz talán? címmel. Hol tart vele?
A lavinát ez indította el... a könyv ötlete volt meg először, közel hetven évet foglal össze. A világháború kellős közepén indul a történet, a sztálingrádi csata idejében és tart a mai napig. Ez jövő tavasszal jelenhet meg.