Talán nehezen hiszik el, de először arra gondoltam: ahhoz, hogy egy ilyen helyzet létrejöjjön, hogy engem ilyen szerencse érjen, ahhoz valakinek el kellett mennie közülünk. A másik, hogy az ember ilyenkor körülnéz, ki az, aki még méltó lenne erre a szerencsére. Ez rendkívüli megtiszteltetés, és örülök is neki. Ha másért nem, azért, hogy gondoltak rám a szakmában.
Kállai Ferenc valóban egyike volt azoknak, akik ezt a kitüntető helyzetet megérdemelték. Mindig nagyon nagyra tartottam, és volt szerencsém vele játszani, de féltem tőle. Sokáig úgy voltam a pályámon, mint Nyilas Misi, amikor a konviktusban belép Nagy úr a szobába; aki néhány évvel több éve ette ennek a szakmának a kenyerét, az előttem már tiszteletet parancsolt.
Van egy közös filmünk is Kállai Ferenccel, a Szőnyi G. Sándor rendezte Míg új a szerelem. Nagyon élveztem a vele együtt töltött napokat munka közben is.
Mit jelent Haumann Péternek a Nemzet Színésze cím? Kihívás ez?
Annyiban kihívás, hogy utólag is meg kell felelni az elismerésnek. Megjelent bennem az, hogy "na, Haumann, itt a pózna vége, most hogyan mássz tovább?". Kell, hogy legyen még, amiért tovább kell menni fölfelé, nem a magasság, hanem a minőség miatt. Nem a távolság a fontos, hanem hogy most, még hetven éves korom körül is tudjak még tisztességesen játszani.
Az út még nagyon hosszú, és a munka is rengeteg. Min dolgozik most?
Boldog vagyok, hogy éppen Pécsett ért utol ez a jó hír, hiszen negyven évvel ezelőtt innen kerültem Pestre. Örülök, hogy itt lehetek, és élvezettel sétálok a régi utcákon. Megváltoztak alaposan, de még mindig ott az akkori énem, amelyik ott csatangol éhesen, de boldogan. Ebben a városban nagyon megtiszteltek, olyan szerepeket kaptam, amelyek talán még nem illettek volna meg, de az, hogy bizalommal voltak irántam, hihetetlen mértékben megerősített, és trambulin volt a továbbiakra nézve.