Amikor megalapítottam a zenekart még csak 21-22 éves voltam. Akkor már három éve játszottam a vibrafonos Gary Burton együttesében, volt több lemezfelvételem, egyszerűen csak eljött az ideje, hogy megalakítsam a saját bandámat. Úgy éreztem, vannak dolgok, amiket meg kell tennem, és ezt csak egy zenekar élén tehettem meg. Visszagondolva nagyon bátor döntés volt, ahogy belevágtunk, hogy kiléptem Gary Burton zenekarából, ami hatalmas lehetőség volt számomra. De végül az egész jól sült el.
Sokan fúziós dzsesszként határozzák meg az ön muzsikáját, de erről a kategóriáról, ha jól tudom, nincs jó véleménnyel. Miért?
Õszintén szólva, ha azt hallom, hogy valaki a fúziós dzsessz kifejezést használja, az első reakcióm az, hogy az illető idióta. Először is, ezt a kifejezést még csak nem is hallottam a 80-as évek közepéig, és valójában nem is jelent semmit. Általában a konzervatív dzsesszisták használják ezt rosszalló kifejezésként az elektronikus dzsesszzene művelőire. Ami engem illet, én nem foglalkozom a kategóriákkal. Számomra a dzsessz csak egy műfaj a zenén belül, én pedig magát a zenét szeretem. Nem csak a dzsesszt, hanem Bartókot, a Beatlest, a country zenét és minden mást. Amit szeretek, azt ösztönösen meg akarom érteni, hogy hogyan működik. Eközben azonban végig dzsesszistaként gondolkodom, minden a dzsessz harmóniákról és az improvizációról szól a zenémben, mert 11 éves korom óta ebben a világban élek.
Koncertjei és a zeneszerzés mellett 18 éves korától tanította is a zenét és több új gitár megalkotásában is közreműködött. Ezek az alkotó tevékenységek hogyan egészítik ki a zenei törekvéseit?
Ez inkább fordítva működött. Zeneileg akartam eljutni olyan helyekre, amihez hasznosak voltak ezek az együttműködések, néha pedig szükségem volt ehhez különleges hangszerekre. Érdekes, hogy a gitár milyen nyitott hangszer a dzsessz világában. Nagyon sok lehetőséget kínál, amit még nem tártak fel a zenészek. Ehhez részben találékonyságra van szükség, hogy olyan hangszert építtessek, amit még nem alkottak meg, ez pedig jól kielégíti azt a zenei kreativitást, amire ki vagyok éhezve. Azt szeretem a legjobban, ha a zenészek kérdéseket tesznek fel, és olyan irányokba indulnak, el, amerre látszólag lehetetlen továbbjutni.
Jelenleg mi az a zenei projekt, ami leginkább foglalkoztatja?
Mindenképpen az Orchestrion projekt, amit nagyon sajnálok, hogy nem tudtam elhozni most Budapestre. Olyasmi ez, ami már sok éve foglalkoztat. Csak egyedül vagyok, nincsenek elektronikus hangszerek, csak több száz mechanikus, akusztikus eszköz, amelyeket egyszerre szólaltatok meg élőben, különböző formában. Továbbra is szeretnék ezen dolgozni, januárban jelent meg egy ilyen lemezem, ami nagyon jó első verziónak, de nagyon sok új ötletet is adott, amit szeretnék még kidolgozni.
Többször is járt már Budapesten, de a zsúfolt koncertprogramja mellett volt már alkalma körülnézni a városban?
Akárhol lépünk fel, mindig igyekszem egy kicsit kiszabadulni az adott városba, és csinálni ott valamit, mert különben becsavarodnánk a turné alatt. Ilyenkor megpróbálok elmenni egy múzeumba, kocogni vagy csinálni valami hasonlót, hogy ott legyek és érezzem a várost. Az elmúlt évek során volt rá alkalom, hogy eltöltsek két-három napot Budapesten, mert annyira szép város, és volt egy különleges kötődésem is, a néhai Zoller Attila dzsesszgitáros, aki Amerikában nagyon jó barátom és tanárom volt, úgyhogy ha itt járok, ő is mindig eszembe jut.