Nagyon nagy meglepetés volt a díj, nem is nagyon akartam elhinni, bár kaptam már Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetést jó tíz évvel ezelőtt. Bár nem vagyok annyira fiatal, ilyen korú emberek nem szoktak Kossuth-díjat kapni, ez nem egy bevett gyakorlat.

A könnyűzenei műfaj nem is annyira jó elnevezés, de Magyarországon ez terjedt el. Én a populáris zenét sokkal jobbnak tartom. Egyrészt, mert utal a szerepére, másrészt meg utal a gyökereire is bizonyos értelemben, ha a népzenét valamilyen módon a szórakoztató vagy a popzenék ősekénk tekintjük.

Megnéztem, hogy milyen könnyűzenészek vagy populáris zenét művelő előadók kaptak Kossuth-díjat, és viszonylag kevesen. Azt mondanám, hogy a nagy generáció egy-két képviselőjén kívül nem nagyon kaptak ilyen díjat, úgyhogy ez óriási megtiszteltetés. Először el sem akartam hinni, aztán egyre több helyről hallottam. Egy jó barátom, Csík János hívott fel azzal, hogy képzeljem, kapunk valami kitüntetést - ő valami keresztet, én meg Kossuth-díjat, és mit szólok hozzá? Azt mondtam, ne hülyéskedj. Jánossal közösen ápolgatjuk azt a gyakorlatot, amikor egy folkzenekar saját hangszereléssel mai dalokat vesz elő. Egyre több helyről hallottam a díjat, és aztán a végén kaptam egy értesítést. A családom hirtelen nagyon büszke lett rám. Azért remélem, hogy nem leszek egy tiszteletreméltó bácsi, de biztos, egyre többen kezdenek el magázni most már.

Több mint húsz éve frontembere a Kispál és a Borz zenekarnak, az utóbbi években pedig a Kiscsillag együttessel ért el nagy sikereket. Hogyan indult el könnyűzenei pályája, és mi volt az, ami erre az énekes-dalszerzői pályára vitte önt?

1987-ben alakult a Kispál és a Borz zenekar, amelynek ismertté válása mindenképpen köthető a rendszerváltáshoz. 1989-ig nagyon kevés helyen tudtunk fellépni, nem is akartunk betagozódni az akkoriban egyébként már fölbomlóban lévő szórakoztatózenei struktúrába.

Aztán a rendszerváltáskor hirtelen ide is meg oda is hívtak bennünket. Mindenképpen jó időben kezdtünk el muzsikálni. Nem nagyon kellett kompromisszumokat kötnünk senkivel, nem nagyon akartunk szóba állni senkivel, aki mindenáron napi fogyasztásra alkalmas popsztárokat gyártott volna belőlünk, ezért jártuk a magunk útját. Talán ennek a fajta következetességnek vagy kitartásnak is köszönhető ez a kitüntetés.

Hogyan kezdett el zenélni? Mi volt az, ami, egyrészt a dalszerzés, másrészt a dalszövegírás felé vezette önt?

Tábortűzi gitárosnak indultam. Gyerekkoromban először orvos akartam lenni, aztán később tanár, de a családi tradíciók hatására a képzőművészettel is kacérkodtam olyannyira, hogy aztán rajzszakos tanárként próbáltam boldogulni. 14 éves koromban voltam mezőgazdasági táborban, ahol munka után a fiatalok gitározgattak, és én akkor már léggitározást végeztem otthon. vagyis kacérkodtam a gitározással, mint mindenki, aki egyáltalán hallott popzenét.

Autodidaktaként kezdtem el muzsikálni. Alapvetően én a 80-as évek elején kezdtem el a zene felé érdeklődni. Az akkori popzene annyira nem érdekelt, inkább az akusztikusabb jellegű popzenék érdekeltek, és emiatt is talán a hatvanas-hetvenes években találtam olyan zenéket, amik példaértékűek voltak számomra. Emellett elég sok folkzenét és dzsesszt hallgattam. Nem voltam kifejezetten egy nagy rocker - azt viccesnek találtam, hogy nagyon őszinte mondatokat mondanak bőrdzsekis fiatalok.

Aztán 14-15 éves korunkban a házbeli gyerekekkel természetesen kötelező módon alakítottunk egy zenekart, és én lettem a gitáros. Kispál Andrást elhívtam egy próbára. Akkor még nem ismertük egymást, de szegről-végről tudtuk, hogy egy gimnáziumba járunk, és ő is gitározik. A próbán mondta, hogy ez neki nem tetszik, mert a dalok a vers megzenésítéséhez közel álló virágénekek. Aztán jött a katonaság, és akkor ez nagyjából abbamaradt. Mindenki elment ide-oda, főiskolára, egyetemre tanulni, illetve katonának, úgyhogy nagyjából itt véget ért ez az ifjúkori, tinédzserkori zenekarunk. Ezután már rögtön jött a Kispál és a Borz, amit a leszerelés után alapítottuk. A katonaságban énekeltem először mikrofonba, ami nagyon érdekes volt, és nekem állatira tetszett.Most már több mint húsz éve zenél. Az utóbbi években a Kispál és a Borz és a Kiscsillag mellett más zenei műfajokba is szívesen tesz kitérőket, többek közt a Budapest Bárral és a Csík zenekarral lép fel rendszeresen. Ezek az együttesek milyen inspirációt nyújtanak az ön zenéje számára?

A zenéjük majd a későbbi munkáinkban hallatszani fog. Sokféle muzsikálási módot volt szerencsém megismerni, nagyon sokféle attitűdben lehet populáris zenét játszani, és nagyon sokféleképpen meg lehet közelíteni dalokat. Vannak jó és rossz dalok. Egy jó dal olyan, mint egy csinos manöken: szinte minden ruha jól áll rajta, sokféleképpen föl lehet öltöztetni. Öltöztetésen itt a hangszerelést értem, a zenélési módot vagy attitűdöt. Ezekhez folytatok "segédtanulmányokat" ezekben a zenekarokban. Nagyon érdekes, ahogy a népzenészek közelítenek a dallamok, a ritmikák felé, hogy milyen átjárásokat lehet találni a mai populáris zene és a valamikori, régmúlt populáris zenéje között.

A Budapest Bár nem is olyan régi, a húszas-harmincas-negyvenes években keletkezett ez a mai magyar könnyűzene őse. Sokféle zene volt hatással rá: amerikai, a francia sanzon és a magyar népdal, vagy áttételesen a magyar nóta keveredése, és természetesen a mindenkori divatos tánczenék hatásai figyelhetők meg. Nagyon érdekes, hogyan alakul ki később ebből a beatzene, a könnyűzene. Ez olyan, amikor egy tudós bemegy a könyvtárba és kutat. Nyilván ez egy élő hagyomány, ilyen értelemben szerencsénk is van. Ezeket a muzsikákat még hallhatjuk úgy, ahogy valamikor játszották, és sok mindent meg lehet belőlük tudni. Rengeteg olyan tanulság van, amit aztán a saját hangszereléseinkbe, saját dalainkban fel tudok használni.

Milyen zenei tervei vannak? Régóta esedékes egy új Kispál és a Borz lemez, de annak alapján, amit elmondott, úgy tűnik, hogy a zenekarain kívül is számos más projekten is gondolkodik.

Két nagyobb anyag van a fejemben, az egyik egy szólóanyag. Valamikor 2001-ben volt már egy szólóalbumom, valószínűleg ennek valamiféle folytatása lenne. Magányosan csinálom. Aztán van a Kiscsillag zenekarnak is egy készülő anyaga, amelyik főleg együttmuzsikálásokból alakul ki. Van néhány Kispál-dal, amit mindenképpen be szeretnék fejezni. De Kispállal most pont azon gondolkodunk, hogy mivel mindenki elkezdett még sok minden mást is csinálni, lehet, hogy ezekkel a dalokkal még kijövünk, aztán két-három évre vagy akár többre is felfüggesztjük a koncertezést.

Kicsit azt gondolom, hogy a Kispál és a Borz zenei hagyományát, örökségét, ha lehet annak nevezni olyan sokan művelik vagy olyan sokféleképpen játsszák, hogy nekem valahogy egy picit elment tőle a kedvem. Más irányokba mozdulnék el. Az a műhely, ami a Kispál és a Borz körül van, azért egy nagyon összetartó gárda. Nagyon örülök neki, hogy nagyjából huszonegynéhány éve nagyobb konfliktusok nélkül tudunk együtt dolgozni, és ezt továbbra is egyben szeretnénk tartani, de nem biztos, hogy ezeket a munkáinkat Kispál és a Borz néven jelentetnénk meg. Amik folyamatban vannak még anyagok, azokat mindenképpen szeretnénk kiadni, illetve magát a Kispál életművet szeretnénk, ha mi gondozhatnánk. Teszünk lépéseket is, hogy a kiadónktól megvásároljuk a dalainknak a jogait. Lehet, hogy most néhány évre inkább mindenki egyéb irányú tervekkel foglalkozik, vagy ha együtt is dolgozunk, akkor nem feltétlenül lesz ez a produkció neve, hogy Kispál és a Borz.

Most tavasszal a Lévai Balázs vezette Dob+Basszus Live program keretében a Bárka Színházban vendégeskednek majd. Lehet, hogy ez lesz a Kispál és a Borz utolsó fellépése a közeljövőben?

Nem, úgy tervezzük, hogy nyárig, bár viszonylag kevés számú, de jól kitalált és alaposan felépített fellépést szeretnénk csinálni még. Körülbelül tíz alkalmat tervezünk még együtt muzsikálni színpadon, és aztán valamikor ez év derekán vagy legkésőbb ősszel szeretnénk egy nagy búcsúkoncertet tartani.