eur:
394.16
usd:
365.31
bux:
65384.6
2024. március 28. csütörtök Gedeon, Johanna

Hobo: "Mindennap adok pénzt a koldusnak"

Hobo immár színházi ember lett. Persze zenésznek is, előadóművésznek is megmaradt. Az InfoRádió Aréna című műsorában minderről új lemeze, a Circus Hungaricus kapcsán beszélt.

Ha arról kell beszélnem, hogy zenésznek, bohócnak vagy színházi embernek érzem magam, összevissza fogok beszélni minden hülyeséget. Jól érzem magam, nagyon jól fogadják a lemezt is és a darabot is. Ez a lényeg...

Milyen ma Magyarországon előadóművésznek lenni?

Hát ez azok számára lehet kérdés, akik ezt elemzik. Én már elég régóta csinálom ezt. Azt szoktam mondani, hogy az irodalom, a zene és a színház Bermuda-háromszögében tűnök el. Ott, ahol sem zenész, sem színész, sem író nem vagyok. Megszoktam ezt az állapotot. A Hobo Blues Bandet 1978-ban alapítottam, de előtte már voltam bohóc, játszottam zenekarban, filmekben és novellákat is írtam. Most a hangsúly a bemutató miatt a színházra helyeződött. Az is igaz, ilyen érdeklődés még talán sose volt.

A darab és a lemez címe is Circus Hungaricus. Magyarország ma egy kicsit cirkusz?

Az nem lenne baj, ha csak cirkusz lenne, mert ott ugyan veszélyes mutatványok vannak, de azért túlélik. A cirkuszban sok a vidámság és az öröm. A kép azonban ennél keserűbb, mert ez egy magyar cirkusz. Itt a magyar zene, a magyar film, a magyar költészet helyzete, de a magyar valóság is más, mint az általános elképzelés az emberi jólétről, a társadalmi békéről, a szeretetről vagy a művészetről. Így hát ez a Circus Hungaricus kicsit magyarra sikerült.

A valóság annál rosszabb, mint ahogy azt interpretálják. Az emberek nehezebben élnek; dideregnek a hidegben és reménykednek. Van egy tízparancsolata a csavargóknak, abban az egyik pont, hogy minden városban adj pénzt egy koldusnak. Én ezt úgy tettem naprakésszé, hogy minden nap adok egynek. Jöttem most hazafele, és beszélgettem is egy koldussal, aki megismert. Tíz évvel fiatalabb, mint én, de húsz évvel látszik idősebbnek: hidegben alszik. Beszélgettem vele egy pár szót, segíteni igazán nem tudtam rajta, de adtam neki egy kis pénzt. Tegnap egy tangóharmonikással beszélgettem az Emke aluljáróban. Amikor odamentem, köszöntöttem, hogy kolléga úr, és adtam neki pénzt. Õvele is beszélgettem. Elmesélte, hogy micsoda dicsőséges napjai voltak és hogy hova jutott. Szóval mindenhol ebbe ütközik az ember, hogy az emberek egyre nehezebben és keserűbben élnek, de közben azért reménykednek.



Bűntudata van? Bűntudatot akar ébreszteni bennünk?

A Circus Hungaricus lemez a saját felelősségemről szól elsősorban. Hogy ez most bűntudat-e, s kinek mit jelent, nem tudom. Biztos sokan jót röhögnek.

Magyarországon nincs igazából nagy foganatja, hogy az ember a saját felelősségét kérdőjelezze meg vagy vesse fel. Az öniróniának sincs. Persze vannak életkorok és pillanatok, amikor ezt nem lehet elkerülni, és tenni kell valamit.

Azzal a kis pénzzel, amit adok, vagy azzal, hogy elmegyek játszani hajléktalanoknak, vagy lerombolt templomok újraépítéséhez nyújtok segítséget, esetleg árva gyerekeknek játszom - csak csepp a tengerben. Mivel nem vagyok gazdag ember, mást nem tudok adni.

Az új lemeze, nem Hobo Blues Band kiadvány, hanem az Ön szólólemeze. Honlapján az alábbi meghívót küldi a nagyérdeműnek: "Tisztelt Közönség! Szeretettel és érdeklődésükben reménykedve meghívom önöket egy lecsúszóban lévő vérripacs kétségbeesett és nevetséges, ám valószínűleg nem utolsó próbálkozására, amelyben a rockzenét ezúttal a cirkusszal szeretné összehozni. Új Circus Hungaricusában áriázik, spiccel, durrogtat, bű- és művészkedik, lángot okád, valamint pávatollakkal a fenekében mutogatja magát." Mi ennek a valódi üzenete?

Én abból élek, hogy a közönség ért engem. Ha a közönség hülye lenne, én már rég éhen haltam volna a hatvanas vagy hetvenes években. Mindenki tudja, hogy miről van szó. Én úgy látom, és ezt mondjuk a Vadászatban is és más műveimben is megmutattam, hogy a művészet nem változtatja meg a világot, csak szebbé és elviselhetőbbé teheti. A bohócot, vagyis engem azért nagyon nem kell komolyan venni. Szórakoztat, megnevettet, elgondolkodtat, meg hát nagyon szép. Nekem tetszik, ahogy ki vannak festve a bohócok, a ruhájuk, a mozgásuk, ahogy durrogtatnak, azt különösen nagyon szeretem, no és az olasz humort.

Tudom, hogy nehéz eset vagyok, meg vad, meg pimasz is, de hát a bohóc is pimasz...és szeretném én is egy kicsit kedvezőbb színben látni saját magam, mert irtózom ezektől a profétikus, meg rocksztár helyzetektől. Én inkább azt szeretném, hogyha bohóc lehetnék.

Voltam is bohóc, meg néha vagyok is, mert látom, hogy az embereknek a humor és a vidámság mennyit segít. Elsősorban azoknak az embereknek, akik azt figyelik, amit én csinálok évtizedek óta, és tulajdonképpen eltartanak engem, és így szabad tudtam maradni.

Mielőtt megkérdezi. Nem tartozom semmilyen politikai csoportosuláshoz, tök egyedül vagyok. És ez néha nagyon fájdalmas. Sokszor, sokféleképpen próbáltak háziasítani, idomítani, államosítani engem. 64 éves vagyok: egy lecsúszóban lévő, öreg ripacs, akiben mérhetetlen önsajnálat van. Persze, mindenki azt mondja, hogy egyrészt nem vagyok öreg, másrészt nem vagyok lecsúszóban, és akkor elkezdenek dicsérni, hogy milyen jól tartom magam, meg milyen jól mennek a dolgaim. Persze, ebben van egy kis hiúság, amit nehéz bevallani, de letagadni még rosszabb lenne. Úgyhogy inkább bevallom: ironizáljon az ember saját magával, mert tényleg, itt mind próféták vannak.

Meg kell köszönnöm azt, hogy szabad maradhattam és boldog. Mert, azt csinálom, amit szeretnék, nem kell alkalmazkodnom. Arra fordítom az energiáimat mint bohóc, hogy amit kaptam, azt megszolgáljam, és visszaadjam valamennyire azoknak, akiktől kaptam. Nem kis lecke ez, de például fiatalon tartja az embert.

A Circus Hungaricus mennyire illeszkedik be az eddigi életművébe?

A szövegek abszolút cirkusziak, semmivel sem különböznek a korábbiaktól, a zene azonban teljesen más. A blues-zene valahogy nem illik a cirkuszba. Ez inkább rock and roll lemez lett. Ilyen zenét húztak ki Madarász Gábor zeneszerző társamból ezek a szövegek.

Van a színházi darabban is, illetve a lemezen is egy duett Rúzsa Magdival. Még nem hallottam Földes Lászlót duettet énekelni.

Nem is énekeltem még soha lánnyal, se asszonnyal, se nővel. Kerestem valakit, akinek jelenthet valamit ez az út, aminek én már a vége felé járok. Egyszer Madarász Gábor hatására elmentem egy Rúzsa Magdi koncertre, aki pocsék rossz körülmények között, egy hegytetőn, esőben játszott. És ott, ahogy ő viselkedett, ahogy kezelte a közönséget, a saját zenekarát és nem utolsósorban, ahogy énekelt, az megerősítette bennem azt az egyetlen személyes találkozásunkon szerzett benyomást, hogy ő lesz a partnerem. Az ő tisztasága, mérhetetlen tisztessége, emberi érzékenysége nagyon megfogott. Ráadásul az is fontos, hogy egészen fiatal, tehát nem a lányom, hanem az unokám lehetne. Ez így számomra még izgalmasabbá és érdekesebbé tette a dolgot.

Hogy szól ez a két hang együtt?

Ahogy ő énekel, az egyszerűen lenyűgöző. Én meg ugye, nem vagyok egy jó énekes, inkább ilyen dörmögő dömötör-féle. Szóval nagyon kontrasztos a dolog, teljesen más, ahogy ő énekel, és teljesen más, ahogy én énekelek, és ez szerintem így jó.



Mennyiben más érzés most fölmenni a Circus Hungaricus előadásán a színpadra, hiszen ez nem József Attila, ez nem Viszockij, ez saját, Földes László-szöveg.

Annyiban könnyebb, ha az ember nem a Tiszta szívvel-t vagy a Hamletet rontja el, hanem a Sorozatlövőt vagy a Bolond lett a bölcsbőlt, akkor azért a Jóisten nem vonja össze annyira a szemöldökét.

Évtizedes hagyomány volt a Hobo-karácsony a Petőfi csarnokban. Ez tavaly már nem jött létre, Pókarácsony lett. Idén mi történik? Lesz helyette valami?

Nem, nem, nem. Elutazom a családommal. Harminc karácsonyt lejátszottam, és nagyon megviselt a Petőfi csarnok légköre. Az utolsó években úgy játszottam, hogy nem fűtöttek be. Az öltözőben, ahol nekünk kellett volna meghúzódni, ott olyan mocsok és bűz volt és olyan WC-szag, hogy az utolsó években már azt csináltam, hogy a színpadi tornacipőmet is Piliscsabán vettem föl, úgy ültem be az autóba, és onnan mentem fel a színpadra. Szóval már annyira méltatlan volt, hogy nem tudtam tovább csinálni. Vannak dolgok, amelyek véget érnek. Jó ezt tudni, hogy szépen ért véget, és nem kell művigyort feltennünk. Tavaly elmentem a Pókarácsonyra, teljesen más volt, mint amit én csináltam sokáig. Nem rosszabb vagy jobb, hanem más, ami nekem idegen. Örülök neki, hogy valaki folytatja ezt a hagyományt. Nekem nem kell, mert számomra véget ért.

Címlapról ajánljuk

Teljes a patthelyzet a bécsi repülőtéren

Hiába a 36 órás sztrájk, megszakadtak a tárgyalások a szakszervezetek és az Austrian Airlines osztrák légitársaság között. A dolgozók a Lufthansa leányvállalatánál ugyanolyan béreket követelnek, mint az anyacégnél, ahol egyébként a közelmúltban zárult egy sikeres munkabeszüntetés.
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.04.02. kedd, 18:00
Káel Csaba
a MÜPA vezérigazgatója, filmügyi kormánybiztos
Durvul a nyilatkozatháború a moszkvai merénylet körül, újfajta bombát vethetett be Oroszország – Háborús híreink csütörtökön

Durvul a nyilatkozatháború a moszkvai merénylet körül, újfajta bombát vethetett be Oroszország – Háborús híreink csütörtökön

Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője azt mondta, az Iszlám Államnak nem voltak meg a képességei egy a krasznogarszkihoz hasonló terrortámadás kivitelezésére, és Ukrajnára és a Nyugatra igyekezett terelni a gyanút. Kirilo Budanov, az ukrán katonai hírszerzés feje úgy nyilatkozott, Oroszországnak legkésőbb február közepe óta tudomása volt a készülő támadásról, ennek ellenére nem tettek semmit. A harkivi rendőrség vezetője szerint Oroszország egy új típusú irányított bombát vethetett be a városban szerdán, az UMPB D-30-at.

EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×