Az Othello a szerelemről és a féltékenységről szól: a szerelmes ember más, mint a többiek, ezáltal megjelenik benne a másság kérdése. Ez manapság nagyon fontos Magyarországon - gondolok itt a cigánykérdésre -, és az egész világon. Aztán ott van a darabban a megtévesztett ember is, aki mindent elhisz, de nem tudja eldönteni, merre menjen. Ha ezek a kérdések nincsenek is aláhúzgálva piros vonalakkal, nagyon sokan értik.
Márton László fordítása meglehetősen szókimondó, ami meglepheti a klasszikus fordításhoz szokott közönséget, ugyanakkor William Shakespeare eredetije is tartalmaz közönséges megfogalmazásokat. Miért ezt a változatot választotta?
Nem választottam, én kértem fel Márton Lászlót, hogy fordítsa le a darabot, mert az eddigi Othello-fordítások nem feleltek meg, elavultak, régiesek. Õ fantasztikus, csodálatos író, aki sok szállal kötődik a színházhoz. Úgy gondoltam, mint színházi ember és mint fordító is érteni fogja az Othellót.
Az előadás főbb szerepeiben vendégművészek láthatók: Nagy Zsolt a Krétakörből lehet ismerős a közönségnek, Béres Márta a szabadkai Népszínházban játszik, Fekete Ernő pedig a Katona József Színház tagja. Miért éppen őket választotta?
Béres Mártára a kisvárdai Országos Színházi Találkozón Nyilas Misiként figyeltem fel. A tehetségét látva már akkor tudtam, hogy lehetőséget fogok adni neki, ám azt még nem, hogy melyik darabban. Amikor aztán felmerült, hogy színpadra állítjuk az Othellót, rögtön rá gondoltam. Nagy Zsoltot és Fekete Ernőt régóta ismerem. Előbbi munkáit hosszú ideje figyelem, és úgy gondoltam, olyan színész, aki sok mindent tud majd mesélni a nézőknek a címszerepben, míg utóbbi éppúgy Horvai István és Kapás Dezső növendéke volt, mint én, vagyis egyforma alapokat szereztünk mestereinknél.
A héten mutatják be a mozik Mészáros Márta Utolsó jelentés Annáról című filmjét, amelynek főszerepét Ön alakítja. Mi fogta meg a főhős személyiségében?
Kéthly Annáról korábban csak hallottam, ám amikor Mészáros Márta megkeresett, számos dokumentumot kaptam az életéről. A levelezését olvasgatva olyan nőalak rajzolódott ki előttem, aki kitartott az elvei mellett és biztosan tudta, hogy mit akar. A magyar történelemben kevés ilyen nő volt; nagy tisztelettel és szeretettel gondolok rá.
Milyen kihívásokat jelentett Kéthly Anna szerepének megformálása?
Korábban már előfordult velem, hogy létező figurát kellett megszemélyesítenem: Palásthy György Kálmán Imre életéről szóló filmjében alakítottam Kálmán Verát. Egyáltalán nem hasonlítottunk egymásra, de akkor még nem éreztem a feladatban rejlő felelősséget, hiszen fiatal színésznőként az ember a hályogkovács biztonságával fog bele a feladatba, és nagyon boldog, hogy forgathat, pedig sok mindent még nem tud a szakmáról.
Kálmán Verát ábrázolni könnyebb volt, hiszen előbb saját életkoromban, aztán a negyvenes éveiben mutattam be. A mostani szerep azért nehéz, mert már nem vagyok annyira fiatal, mint Kéthly Anna a film elején, de még nem vagyok olyan idős, mint ő a film végén. Mindent megtettünk, hogy a külsőm ehhez igazodjon, én pedig próbáltam belsőleg is felzárkózni ehhez.
Ilyen csodálatos, nagy személyiségekről nehéz vallani: nem könnyű elképzelni, hogy az ember éppen Rákosi Mátyás után beszél a demokráciáról. Ez a nő azonban, annak ellenére, hogy tudta, mi lehet a következménye, felment a pulpitusra, elmondta a gondolatait - aztán négy évig börtönben ült. Ez nagyon tiszteletreméltó.
Milyen volt Mészáros Mártával dolgozni?
Márta nem csak rendezőként volt nagy hatással rám, mint nő is sokat tanultam tőle. Rengeteget mesélt Kéthly Anna koráról, a világról, a saját életéről és a női létről. Nagyon szerencsés, ha az ember egy nőt ábrázol, és egy nő rendezi, hiszem együtt nagyon sokat tudunk erről a dologról.
Hanganyag: Oláh András