- Nem sok van, három-négy, ha Éj királynőt énekel. Ez tulajdonképpen egy drámai koloratúr szerep, különösen az első áriája. A legszerencsésebb esetben mind a kettő megtalálható egy személyben, de hát ez tényleg ritka. Fontosabb, hogy meglegyenek a magas hangjai az énekesnek, és akkor eltekintenek a drámai voltától a szerepnek. Attól az még nem rossz, csak mondjuk nem az a zeneszerző által elképzelt hang fogja énekelni.
- Mennyire fontos, hogy milyen fordításban játszanak egy darabot? Eredeti nyelven, vagy magyarra lefordítva.
- A zeneszerző nyilván azt szereti, ha eredeti nyelven hangzik el az előadás. Én nem vagyok ennek egyértelmű híve, különösen itt, Magyarországon, amikor olyan nagyon nem dicsekedhetünk a fiatalok a klasszikus zene iránti képzésével és ismeretével. Ha mégis betévednek az Operaházba, vagy az vonja el a figyelmüket, hogy olvassák a futószalagon a magyar szöveget, vagy ha az nincsen, akkor meg sem értik.
- Elindult a koloratúr-szoprán hangfajban, aztán később váltott, például a Hoffmann meséiben, ahol mind a három női szerepet eljátszotta a pályája során. Olimpia egy koloratúr, Julietta egy drámai, Antonia pedig egy lírai szoprán. Hogyan lehet váltani?
- Ez volt az én hangfajomnak a sajátja, hogy bírtam a közép hangfekvésű szerepeket is, nem sorozatban, mert azért vigyáztam a hangomra - arra, hogy a magasságoknak a kárára ne menjen - de bírtam. Egyébként korábban, ha jól emlékszem, Sándor Erzsi is énekelte mind a három szerepet.
- Nem is csak a hangfajok, hanem a műfajok között is váltott, például énekelt Johann Strauss: A Denevér című operettjében is.
- Jaj, azt nagyon szerettem!
- Hogyan adódott akkor ez a lehetőség?
- Felújította a színház a darabot, illetve a Margitszigeten is ment a Denevér. Felkértek rá. A kedvenceim között volt, de énekeltem a Mosoly országát is, ugyancsak a szigeten. Az operett nagyon közel áll az operához, mert az is klasszikus hangképzést igényel, egy-egy szerep nehézsége bizony vetekszik egy-egy operai szereppel.
- Megadatott önnek a külföldi szereplés is. A helyszínek közül, például a New York-i Metropolitant, a moszkvai Nagyszínházat vagy akár a hamburgi operát is említhetnénk. Mekkora volt akkoriban a különbség a Nyugat, illetve Magyarország között?
- Ott nagyon igényes közönség van. Egyébként Moszkvában is, ahol nagyon nagy szeretettel fogadtak a kollégák, és külön bejöttek az öltözőmbe, és gratuláltak. A Metropolitanben a közönség különösen igényes, ugyanis jobbnál jobb énekeseket állítanak elé. Ott sikert aratni nagyon nagy dolog.
- Azt lehet ma hallani, hogy a kultúrára fordított pénz és idő csökken. Különösen talán az opera műfajában, ami azért mindig is inkább elitigényeket elégített ki.
- Az Operaháznál nem szabadna semmiféle megszorítást alkalmazni, mert az kincse az országnak. Külföldön is mindig emlegetik, hogy a magyar Operaház nagyon-nagyon magas nívón áll. Különösen nem lenne szabad elvonni anyagiakat ebben az évben, amikor a 125 éves jubileumát ünnepli a színház.