Van egy operám, az 1984, amit nem volt módom vezényelni az azt bemutató Operaházakban, legutóbb például a milánói Scalában. A New York-i Filharmonikusok és egyéb elfoglaltságaim mellett erre nagyon nehéz volt időt szakítanom. 2009 szeptemberétől több időm lesz komponálni, vezényelni az operámat, és újra találkozni régi barátaimmal a Bécsi és a Londoni Filharmonikusoknál. Így a jövőben is igen elfoglalt maradok.
Milyen zeneszerzői elképzelései vannak, amelyeket meg kíván valósítani?
Szeretnék egy új operát írni. 2009 tavaszán a Londoni Filharmonikusokkal közösen visszatekintünk eddigi zeneszerzői munkámra, és ez nagy kíváncsisággal tölt el, mert talán új ihletet is fog adni nekem jövőbeli feladatokhoz.
Ki az a zeneszerző, illetve melyik az a zenemű, ami az ön számára a mostani, ünnepi időszak hangulatát leginkább tükrözi?
Ez a megújulás és a remény időszaka. A világ sok tekintetben igen rossz állapotban van: gazdaságilag, ökológiailag és kulturálisan is. Így az egyetlen, amit tehetünk, hogy megkettőzzük erőfeszítéseinket azokon a területeken, melyekből feltöltődhetünk. Ilyen a komolyzene, a színház, az opera. Fontos inspirálnunk a más területeken dolgozó embereket, hogy nekigyürkőzzenek és jobbá tegyék a világot, hisz nincs más választásuk. Optimista vagyok. Azt hiszem, hogy itt az ideje átgondolnunk az előttünk álló kihívásokat. A válság akár hasznunkra is válhat, mint egy hideg zuhany, amely alapjába véve egészséges dolog, ha jókor és helyesen alkalmazzuk.
Ezek szerint nincs olyan zenemű, amelyet ehhez az időszakhoz kötne?
Azt hiszem, Johann Sebastian Bach volt a legoptimistább minden zeneszerző között. Nemsokára a Brandenburgi versenyeket fogom vezényelni, és a zenéje olyan pozitív és erős, hogy az századokon át is hat. Ezért úgy gondolom, minél több Bachot játszunk és hallgatunk, annál jobb lesz mindannyiunknak.