Négy évvel azután, hogy utoljára megtisztították és rendbe tették Michelangelo híres Dávidját, a Firenzében lévő szobrot az összeomlás fenyegeti.
Antonio Borri, a perugiai egyetem egyik professzora és a szobor állapotát rendszeresen ellenőrző csapat tagja szerint az alkotás repedései, amelyeket kijavítottak a szobor ötszáz éves születésnapján, újra megjelentek.
Emiatt hamarosan megbeszélést tartanak arról, mit tegyenek az évente csaknem egymillió látogató által megcsodált Dávid megmentése érdekében. Felmerült, hogy elkerítik és egy búrá alá teszik, de az is, hogy egy időre teljesen elzárják a közönség elől.
Mint Borri mondja, a repedések egyenként nyíltak újra. "Dávid szét fog esni" - tette hozzá. Ennek oka a napi több ezer látogató nyomása és a forgalom miatti rázkódás. Mindezt tetézi, hogy a sokak által a legtökéletesebbnek ítélt férfi aktszobor nagyon nagy, a márvány pedig, amelyből a mester kifaragta, elég rossz minőségű.
A szobrot a közelmúltban folyamatos, huszonnégy órás megfigyelés alatt tartották, és a rázkódást mérő szeizmográfot helyeztek el a talapzatánál.
Cristina Acidini, a firenzei múzeumok igazgatója ugyanakkor igyekszik megnyugtatni a kedélyeket: mint mondta, megvizsgálják, mit tehetnek a szoborért, de nincs ok a hirtelen aggodalomra. Szerinte a szobor csak akkor omlana össze, ha erős földrengés rázná meg a várost.
A 2004-es renoválás keretében a szobrot desztillált vízzel és cellulózzal tisztították meg a szennyeződésektől, amellett, hogy kijavították a repedéseit. Az eljárás ellenzői attól tartottak, hogy az alkotás megsérülhet a művelet folyamán. A hat tonnás, 4 méter 88 centiméter magas Dávid bokája pedig úgy tűnt, egyre kevésbé bírja a terhelést.
Az 1501-től 1504-ig készült Dávid évszázadokig a városháza (korábban a kormányzó Medici kereskedőcsalád palotája) előtt állt, a Piazza della Signorián, kitéve minden viszontagságnak. 1527-ben egy felkelés alatt megrongálták, 1843-ban pedig klóros savakkal pucolták le. 1873-ban aztán a Galleria dell Accademiába költöztették. Itt csak 1991-ben volt kitéve nagyobb veszélynek, amikor egy őrült olasz "festő" egy kalapáccsal esett neki bal lábujjainak.