Szolzsenyicin legismertebb művei, az Iván Gyenyiszovics egy napja és a Gulag-szigetcsoport, amelyekben a sztálini büntetőlágerek embertelenségét írta le.
Szókimondó munkássága miatt Alekszandr Szolzsenyicinnek és családjának 1974-ben távoznia kellett a Szovjetunióból, és csak 1994-ben, a kommunizmus bukása után térhetett vissza hazájába.
A II. világháborúban tanúsított hősiességéért kitüntetett Szolzsenyicinnek már 1945-ben meggyűlt a baja a rendszerrel, amikor egy Sztálint bíráló levél miatt 8 év kényszermunkatáborra, majd kazahsztáni száműzetésre ítélték.
Tapasztalatait az 1962-ben megjelent Iván Gyeniszovics egy napjában osztotta először meg a nagyvilággal - a címnek megfelelően egy gulag-rab egyetlen napját mutatta be. Célul tűzte ki magának, hogy aprólékosan dokumentálja, az általa néha "emberi húsdarálónak" nevezett rendszer bűntetteit. Ez volt az a Nyikita Hruscsov pártfőtitkár nevével fémjelzett időszak, amikor megkezdődött a sztálini rendszer bűneinek feltárása.
Az író 1970-ben irodalmi Nobel-díjat is kapott, de közben az új szovjet vezető, Leonyid Brezsnyev érkezésével ismét rendszerellenséggé vált. 1974-ben, egy évvel azután, hogy nyugaton megjelent a Gulag-szigetcsoport első része, megfosztották állampolgárságától és száműzetésbe kényszerítették családjával együtt.
A KGB-től tartó író megpróbálta eltitkolni, hol tartja a kéziratot, de a hatóság addig vallatta asszisztensét, amíg az el nem árulta. Elizaveta Voronyanszkaja ezt követően öngyilkos lett.
Összefogást sürgetett
Szolzsenyicin az Egyesült Államokban fejezte be a trilógiát, de az őt befogadó országot is erősen bírálta, mert erkölcsileg züllöttnek tartotta. A Szovjetunió bukását követően nem volt hajlandó azonnal hazatérni, mert az első elnök, Borisz Jelcin kormányzása idején elharapózódott káoszt nem tudta elviselni. Az országot átszelő, hosszú vasútutazással összekötött hazatérése után is többször bírálta a liberalizmust.
A hosszú szakálláról és aszkétikus életmódjáról ismert művész, az úgynevezett szlavofilek, az orosz nemzeti érzelmű írók véleményét kifejezve sürgette, hogy a volt Szovjetunió szláv nemzetei - Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország - a kulturális kötelék miatt lépjenek szövetségre.
A nemzeti írók másik kedvenc témáját, a zsidóknak az orosz társadalomban játszott szerepét is feldolgozta. Két évvel ezelőtt kikelt a NATO-ellen, amely szerinte "be akarta keríteni, és megfosztani szuverenitásától Oroszországot", amely szerinte a Nyugattól teljesen eltérő fejlődési utat jár.
Nyilatkozatait a nacionalista húrokat pengető Vlagyimir Putyin volt elnök is megpróbálta kihasználni, amikor meglátogatta az írót. Szolzsenyicin könyvei azonban nem csak politikai állásfoglalások voltak, hanem arról is szóltak, hogyan tudja az ember túlélni az embertelenséget.