"Ha semmit nem teszünk, az 1950-es évek végén, a hatvanas évek elején készült felvételek európai előadóművészei az elkövetkező években elveszítik a jogdíjat" - mondta csütörtöki brüsszeli sajtótájékoztatóján Charlie McCreevy.
Ezek a jogdíjak gyakran az egyetlen nyugdíjat jelentik a zenésznek, és a jelenlegi szabályozás szerint azok, akik huszonéves korukban készítették időtálló lemezeiket, most, 70 év fölött hirtelen búcsút inthetnek a jogdíjakból befolyó összegeknek.
Az EU-biztos hangsúlyozta, hogy nem csupán Charles Aznavour és Cliff Richard esetleges villanyszámla-kifizetési nehézségein kívánna segíteni javaslatával, hanem sok-sok olyan zenészen, akik közreműködtek albumok megalkotásában.
McCreevy szerint azt is el kellene rendelni, hogy lemeztársaságot válthassanak azok a zenészek, akiknek a lemezét az a kiadóvállalat, amelyhez a zenész lekötelezte magát, nem akarná újból kiadni a meghosszabbított szerzői jogi védelem ideje alatt.
A biztos szerint felül kellene vizsgálni az adathordozókra, illetve mindenfajta digitális eszközre kivetett jogdíjátalányt is, amelyet abból a megfontolásból vezettek be, hogy amire és amivel másolni lehet, arra és azzal úgyis nyakló nélkül fog szerzői jogi védelem alatt álló tartalmat másolni a fogyasztó - helyes tehát, ha rögtön az adathordozó megvásárlásakor egyfajta jogdíjat fizet.
A multifunkciós digitális eszközök rohamos terjedése révén azonban kérdésessé vált, hogy aki elektronikát - például fénymásolót - vásárol, az automatikusan potenciális jogdíjsértőnek minősíthető-e.