A nyolcvanas évek vége felé egyszer közösen ebédelt Roy Orbison, George Harrison és Jeff Lynne. A hatvanas évek sztárjai nyilván jót beszélgettek, mert ekkor jutott valamelyikük eszébe, hogy mi lenne, ha összeállnának egy szám erejéig. Az apropó is adott volt, hiszen úgyis kellett még egy dal George Harrison This Is Love című kislemezének B-oldalára.
Tom Petty véletlenül került a csapatba, mivel George Harrison nála felejtette a gitárját, amiért a felvétel előtt még el kellett menni. A bandához csatlakozott Bob Dylan is, akinek stúdiójában aztán megszületett a Handle with Care.
A helyzet akkor fordult komolyra, amikor a lemezkiadó rájött, hogy a dal túl jó ahhoz, hogy "töltelék" legyen egy kislemezen. Ráadásul a zenészek is annyira élvezték a közös zenélést, hogy úgy döntöttek: összedobnak egy albumot.
A dalokat közösen írták, majd 1988 májusában tíz nap alatt fel is vették az egész lemezt. Azért kellett vele ennyire sietni, mert Bob Dylannek kezdődött a koncertturnéja...
Hatalmas siker lett az első lemez
George Harrison (Nelson Wilbury)
Jeff Lynne (Otis Wilbury)
Roy Orbison (Lefty Wilbury)
Tom Petty (Charlie T. Wilbury Jr.)
Bob Dylan (Lucky Wilbury)
A Traveling Wilburys Vol.1. címet viselő album 1988. október 18-án jelent meg. A mókás kedvű zenészek úgy döntöttek, nem fedik fel kilétüket a nyilvánosság előtt, így álnéven jegyezték a lemezt. Az ötlet az volt, hogy féltestvérekként lépjenek fel, akiknek az apjuk, Charles Truscott Wilbury, Sr.
Az album nagyon jó kritikai fogadtatásra talált (a Rolling Stone magazin például beválasztotta a nyolcvanas évek 100 legjobb lemeze közé), mi több, Az év lemeze kategóriában Grammy-díjra is jelölték. Az albumból világszerte több mint ötmillió példányt adtak el.
Ekkor következett be a tragédia, hiszen 1988. december 6-án szívrohamban elhunyt Roy Orbison, de a többiek úgy döntöttek, hogy nélküle is folytatják. Mi több, még a második videót, az End of The Line-t is befejezték. A Roy Orbison énekelte versszak alatt egy gitárt láthatunk egy székben, majd az énekes fotóját.
Roy Orbison halálát követően tehát a Traveling Wilburys folytatta a közös munkát, melynek első jele 1990-ben egy jótékonysági felvétel, a Nobody's Child volt, melyet a romániai árvák javára ajánlottak
Jeff Lynne (Clayton Wilbury)
Tom Petty (Muddy Wilbury)
Bob Dylan (Boo Wilbury)
fel. Az eredeti kezdeményezés Olivia Harrison, Barbara Bach, Yoko Ono és Linda McCartney (azaz a négy Beatle, George Harrison, Ringo Starr, John Lennon és Paul McCartney feleségeinek) nevéhez köthető.
A különös című második lemez
Még ugyanebben az évben, október 30-án megjelent a Traveling Wilburys második lemeze, a Traveling Wilburys Vol.3. (igen, nem elírás!). Sajnos a lemez nem lett túl sikeres. George Harrison egy interjúban később azzal indokolta a lemez furcsa címét, hogy ők ugyan megírták és felvették a Vol. 2-t is, ám azt a végső munkálatok előtt ellopták.
A "hivatalos változat" (azaz a kitalált Wilbury-család verziója) szerint a harmadik lemezt egy teljesen más Wilbury-csapat vette fel (innen az albumon olvasható, az elsőn láthatótól eltérő nevek). A Vol. 2-t pedig azért hagyták volna ki, mert azt szerették volna meghagyni arra az esetre, ha az eredeti felállás mégis összeállnak. Ez tulajdonképpen egy végső főhajtás volt a néhai Roy Orbison előtt, hiszen tulajdonképpen azt üzente, hogy az első csapat többet nem játszik együtt.
2007: egy legenda újraéled
Az ezredfordulón a két eredeti lemez szinte beszerezhetetlen volt, mivel a jogokat birtokló George Harrison 2001-es halála előtt nem adta ki újra. A két albumot tavaly júniusban jelentették meg ismét.
A CD-k váratlanul nagy sikert arattak. Nagy-Britanniában az első helyen debütáltak, míg az Egyesült Államokban a Billboard 200-as listáján a 9. lett az első héten. Az összeállításból három hét alatt félmillió példányt adtak el, Nagy-Britaniábban pedig közel két hónapig a Top 5-ben szerepelt.