A prekolumbián (azaz Kolumbusz előtti) maja kultúra magasba ívelő templomokat és míves palotákat hozott létre a mai Közép-Amerikában, valamint Mexikó déli részén az 1500-es évek eleji spanyol hódítás előtt.
A Yucatán-félszigetén fekvő Chichen Itza városban a maja papok gyermekeket áldoztak fel, hogy esőért és termékeny földekért könyörögjenek isteneiknek: a szertartás keretében fiatalokat dobtak megszentelt mély víznyelő barlangokba, a ma spanyolul cenoténak nevezett természetes kutakba, Csak esőisten feltételezett lakhelyébe. E mélyedések nemcsak vizet adtak a majáknak, hanem az alvilág kapujának is tekintették őket.
Guillermo de Anda régész, a yucatáni egyetem kutatója 127 olyan testnek a csontjait állította össze, amelyeket a Chichen Itza-i szent barlangokban találtak, és ezeknek 80 százaléka 3 és 11 év közötti fiúk maradványai voltak.
A kutató szerint a gyermekeket legtöbbször élve dobták e vízi sírba, hogy Csak maja esőisten kedvére tegyenek, de voltak olyanok is, akiket rituálisan megnyúztak és feldaraboltak, mielőtt feláldozták őket.
Abban a hiedelemben éltek ugyanis, hogy az istenek a kis dolgokat szerették, és különösen igaz volt ez az esőistenre, akinek négy segítőjét apró lényekként ábrázolták. Éppen ezért áldoztak fel gyerekeket, hogy közvetlenül érintkezhessenek Csakkal - tette hozzá Anda.
A régészek korábban azt hitték, hogy fiatal szűzlányokat áldoztak fel, mert a 9. és a 15. század közötti maradványokon gyakran találtak jáde ékszereket.