Már megjelent a karácsonyi könyvem, az a címe, hogy Aszpirin és Lucifer.
Újabb figurák?
Igen. Aszpirin a kutya neve, akit azért hívnak aszpirinnek, mert olyan csúnya szegény, hogy ha a gyerek mamája ránéz, mindig megfájdul a feje, és be kell vennie egy aszpirint. Ez nem baj, mert a gyerekeket az nem érdekli, hogy egy állat szép vagy csúnya, a lényeg az, hogy szeretik. Lucifer pedig a macska, aki szintén olyan csúnya, mint az ördög.
Miről szól a történet?
Szívesen elmondom, de a legjobb, ha elolvassák. Arról szól, hogy itt a tél, hóembert csinálnak a gyerekek, és ebben mindenki részt vesz, az egész környék, és azt szeretnék, ha Aszpirin, a kutya is ott lenne. De ő borzasztóan lusta. A gazdája egy kolbásszal csalogatja elő, de Aszpirin, mivel nagyon illemtudó kutya, evés előtt mancsot mos a hóban. Ez egy könnyelmű dolog, mert a macska azonnal kikapja a kolbászt, és elfut vele. A kutya utána, a gyerekek a kutya és a macska után. Aztán megtalálják őket, és minden jó, ha vége jó.
Önből az öröm és az élet sugárzik. Találóan fogalmazott egyik versében: nincs szebb, mint az élet, és nem is érdemes szebbet kitalálni.
Mindig is igent fogok mondani az életre, mert a sok rossz tapasztalat után mégis az a meggyőződésem - és ezt elsősorban a gyerekeknek szeretném továbbadni -, hogy az élet tele van csodával, tele van vidámsággal és boldogsággal. Tessék megtalálni!
A felnőtteknek mit tud üzenni? Mert ők a legbúskomorabbak.
Nekik azt üzenem, hogy gondoljanak arra, hogy ők is voltak gyerekek. Ezt sokan elfelejtik, és ez nagy kár. Ezt nem szabad elfelejteni. Mindenkinek ott van a szívében a lelkében egy kincsesbánya: a saját gyerekkora. Tessék néha oda visszautazni, tessék néha onnan egy sugárt elhozni, és talán akkor egy picit könnyebb lesz már az élet is.
Hanganyag: Németh Zoltán