A magyar, illetve közép-kelet európai borongós, szürke és fekete árnyalatai uralta megemlékezéseknek szinte legkézenfekvőbb ellenpontja a "cukorkoponyák éjszakája", a día de los difuntos, azaz a mexikói halottak napja.
A november első két napján tartott népünnepélyen a jókedv, az öröm és a karneválszerű öltözékek a meghatározók. A Día de los Difuntos két napja alatt az indián, illetve főként azték hagyományok keverednek a változó helyi kultúrákkal, valamint a keresztény szokásokkal.
A mexikói hagyomány szerint a megemlékezők ajándékokkal halmozzák el a halottakat, a halott gyerekeknek játékokat, a felnőtteknek gyakran tequilát raknak a sírokhoz, a virágok pedig arra szolgálnak, hogy odacsalogassák a szellemeket.
A halottaknak szánt ajándékokat, ételeket a családok otthonukban is kirakják, közben pedig a halottról szóló anekdotákat, történeteket mesélnek egymásnak.
Halloween-hétvége Szajolon (fotó: Mihádák Zoltán) (képgaléria)
Ezzel párhuzamosan az utóbbi évtizedekben a hagyományos kétnapos népünnepet egyre gyakrabban előzte meg, ma pedig már bevett szokás lett Mexikóban az amerikai típusú halloween megtartása október 31-ének éjszakáján, azaz a gyerekek különféle - lehetőleg a halálhoz, illetve a túlvilághoz köthető - jelmezben a házakat járják, és ajándékokat, édességeket kérnek és kapnak.
A halloween elnevezése az angol "All Hallows Eve"-ből származik, ami mindenszentek előestéjét jelenti.
Az ünnep Amerikában a huszadik század folyamán öltött nagyipari méreteket, a filmforgalmazók előszeretettel időzítik erre a napra a horrorfilmek bemutatását.Egy felmérés szerint pedig az Egyesült Államokban a felnőttek nyolcvan, a gyerekek kilencvenhárom százaléka vesz részt a halloweeni házalásban.
Buddhista eredetű, ám mégis számos hasonlóságot mutat egyes nyugati országok halottak napjával a háromnapos japán o-bon ünnep, melyet az utóbbi időben augusztusban, a nyári szünidő alatt tartanak, amikor néhány napra összegyűlhet a család, hogy rendbe hozza hozzátartozói sírját a temetőben.
A japánok a hagyomány szerint tánccal üdvözlik a szellemeit, ezek a táncok az utóbbi évszázadok során azonban fokozatosan veszítettek eredeti rituális szerepükből.
A kínai naptár hetedik havának tizennegyedik napján tartják a kínaiak az úgynevezett szellemünnepet, ezen rituálisan adakoznak az elhunytaknak, ételt és ajándékokat adnak nekik, valamint pénzt is égetnek, hogy a szellemeknek ne kelljen szűkölködniük a túlvilágon.
Egyes kínai tartományokban szokás temetéseken nevetni és tapsolni, hogy a halott szelleme ne lássa hozzátartozói szomorúságát, ami megnehezítené számára a távozást, és az élőknek sem gyűlik meg a bajuk az itt ragadt lélekkel.
A hagyományokhoz valójában nem sok köze van, sokkal inkább szól az egzotikum iránti vonzódásról, valamint saját búskomor, középeurópai hagyományaink unalomba fúlásáról, hogy Prágában például idén rendezik meg harmadszor november elsején a día de los difuntost, mexikói módra.