Közel százezer sokszorosított metszetből áll a Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteménye, és míg néhány éve ezekből az alkotásokból fametszet-történeti kiállítást rendeztek, most a rézmetszetek közül válogattak az új tárlat szervezői, hogy bemutassák, hogyan változott a technika a XV-től a XVIII. századig - mondta az InfoRádiónak az intézmény kurátora.
Bodnár Szilvia hozzátette: a kiállításon láthatóak lesznek Albrecht Dürer, Andrea Mantegna, Lucas van Leyden, Hendrick Goltzius és Jan Saenredam alkotásai is.
A rézmetszés a német művészetben jelent meg először az 1430-as években a Felső-Rajna-vidéken. Itáliában valamivel később kezdték alkalmazni a technikát, de azután a két terület párhuzamosan fejlődött tovább - magyarázta a Szépművészeti Múzeum kurátora.
A fametszéshez képest a rézmetszés sokkal finomabb vonalstruktúra, festői tónusok kialakítását is lehetővé tette. A XVI. század végén a Németalföldön Hendrick Goltzius munkássága nyomán pedig egy teljesen egyéni rézmetszettechnika alakult ki: ezután a textíliákat is mesterien tudták érzékeltetni a rézmetszeteken - fűzte hozzá.
A XV. században alkotó művészek leginkább vallásos vagy mitológiai témákat dolgoztak fel metszeteikben, a XVI. század elején megjelentek a humanista témák, allegóriák, később, különösen Németalföldön egyre gyakoribbak voltak a zsánerjelenetek, a tájképek, Hohgarth-ra pedig szatirikus társadalombírálat volt jellemző - mondta.
Bodnár Szilvia hozzátette: a későbbiekben a rézmetszés elveszítette jelentőségét: a XIX. században átvette helyét a litográfia.
Hanganyag: Oláh András