Nyilván van benne egy jó adag depresszió, ami arra sarkallja, hogy fölakassza magát. De valóban jogos a kérdés, és nem biztos, hogy ő ezt száz százalékig komolyan gondolja. Csak aztán a tervnek híre megy, és mindenki hasznot szeretne húzni belőle. Azonban kétségtelenül frusztrált, depressziós alkat, tönkrement a házassága, elvesztette a munkáját.
Igen, de olyan, mintha ő csak szeretetet akarna kiprovokálni, aztán belesodródik ebbe a show-ba.
Igen, belesodródik, és elkezdi hajtani a dac, hogy no lám, így működik a világ, lássuk, mit tudunk kihozni belőle.
Mennyire tipikus mai figura Gáspár?
Teljesen mai figura, tele van a világ munkanélküli, középkorú emberekkel, az egész történet teljesen eleven problémákat vet fel.
Így elég tragikusan hangzik. Mitől lesz mégis bohózat?
Egyrészt a verses, míves szöveg és a történet szembenállása teszi komikussá az egészet. Ezenkívül semmi sem fehér, vagy fekete. Minden vígjátéknak az a lényege, hogy a szerep igazsága érvényesüljön. Mert a néző akkor tud nevetni a színészen, a figurán, hogyha egy groteszk szituációt véresen komolyan, őszinte meggyőződéssel adnak elő. Ez az, ami megteremti a helyzet ironikus nevetségességét.
A rendező, Mácsai Pál is mondta, hogy gyötrelmes volt a próbaidőszak. Mi okozta a nehézséget?
Az, hogy merre induljunk el. Az első négy hétben csak tapicskoltunk a "sárban", egy helyben, és fogalmunk sem volt, hogy miként kellene színre vinni a jeleneteket. Mácsai Palinak volt egy jó alapötlete, aztán valahogy meg kellett valósítani. Ki kellett találnunk például, hogy miként működhet a halotti tor, az utolsó vacsora étel nélkül, és a többi jelenet, az összes jelképes momentum. De szerintem végül jól sikerült.
Mi az előadás erőssége?
A csapat. Az, hogy remekül tudtunk együtt dolgozni, és végre kezd igazi társulattá válni az Örkény Színház csapata. Emellett szerintem látszik az előadáson, hogy véres, verejtékes munka van mögötte.