Ennek van egy elvi és egy technikai oldala. Kezdem a technikai oldalával: ebből csak egyet adnak ki, ezért végtelenül megtisztelve érzem magam, hogy én vagyok az első színész Magyarországon, aki megkapta ezt. Elvi alapon pedig 1996. óta a nemzeti oldal úgy látta, hogy más értékeket képviselnek azok a művészek, illetve színészek, akiket a kormány díjaz. Most is rettenetesen kilóg a lóláb, hiszen a hivatalos húsz Kossuth-díjból csak egyetlen egyet kapott jobboldali gondolkodású ember.
Azt szokták mondani, hogy a színész rémálma, ha bekerül egy skatulyába, és élete végig ugyanazt a karaktert kell játszania. Ha végig tekintünk akár színpadi, akár filmszerepein, akkor mondhatjuk, hogy önt ez elkerülte, bár a filmszerepeiben inkább a vígjáték dominált.
Sok vígjátékban vettem részt, de én már végigjátszottam minden műfajt. Ahogy a pályámat elkezdtem Kaposváron, elég emlékezetes volt a Dosztojevszkij-alakításom, amellyel országos színházi alakítást is nyertünk. Már ott kezdtem gyermekdarabokban játszani, például a Pinokkióban voltam a róka. Természetesen teljes odaadással játszottam ezt a szerepet is, hiszen rendkívül fontos, hogy az ember gyermekdarabokban nagyon hitelesen és komolyan véve játsszon, hiszen a nézőközönségét alapíja meg ezzel.
Azóta is végig kísérik ezek a darabok a pályáját. Érdemes a Dzsungel könyvére vagy a Pán Péterre gondolni.
Nem feltétlenül gyerekdarab egyik sem, a felnőtteknek is szólnak ezek. A Dzsunkelt könyvét 655-ször játszottuk. Ha valamit nem vesz komolyan az ember, akkor azzal nem tud ilyen messzire eljutni. Ráadásul ez nem olyan divatos musical, mint mondjuk a Macskák. Ennek ellenére ez lett az első olyan zenés darab, amelynek hanghordozóit tizenegy éve folyamatosan vásárolja a közönség.
Kevés színművész számára adatik meg, hogy színpadon és filmekben folyamatosan foglalkoztassák éveken, évtizedeken keresztül. De azok a színészek, akik mindkét helyen játszanak, azt szokták mondani, hogy az igazi teljesítménynek a színházi produkciót tartják. Ez a színész igazi kiteljesedési terepe. Ön azonban azt mondta egyszer, hogy a filmvászon ledobja magáról a hamis színészt.
A filmes műfaj arra is használható, hogy az ember egy tükröt láthasson és megítélje saját magát. A film érzékenysége leleplező a színész számára. Aki nem tud igazán ott lenni, az hatványozottan látszik egy-egy filmen. Ott problémák vannak a hitelességgel.
Úgy tűnik, nehezen átjárható a kettő. Nem egyszer fordult már elő híres Oscar-díjas színészekkel, hogy a színpadon megbuktak. Ugyanakkor van olyan színpadi színész, akinek a film hozza ugyanezt a kudarcot. Nehéz az átjárás? Más színészi mentalitás kell a kettőhöz?
A filmben egy színészi alakítás íze elsősorban a rendezőtől, a forgatókönyvírótól illetve a vágótól függ. Az amerikai filmekben például rengetegszer vesznek fel egy-egy jelenetet, mivel nem számít az anyag. Így a színészek - akik világsztárok -, annyira filmesen gondolkodnak, hogy ha színpadra kerülnek, nem tudnak végigvinni egy-egy szerepet. Magyarországon hála istennek nincs olyan, hogy csak filmszínészet, és nem is eshetünk ebbe a csapdába. Színpadi játékot pedig azért nem érdemes abbahagyni, mert akkor végképp megszűnünk művésznek lenni.
{{keretes_cim}}
Az elismerést 1996-ban hozta létre Balogh Gyula vállalkozó, Vaja község egykori polgármestere és Földváry Györgyi budapesti lakos.
Az Alternatív Magyar Művészeti Díj Alapítvány kuratóriumának tagja öt, állami Kossuth-díjjal kitüntetett művész: Gyurkovics Tibor író, az alapítvány elnöke, Jankovics Marcell filmrendező, Makovecz Imre építész, Melocco Miklós szobrászművész valamint Schrammel Imre keramikus.