Nagy öröm, hogy újra kiadták édesapám könyvét, amely ötven évvel ezelőtt jelent meg először. Utána az életmű-sorozatban is megjelent, de ilyen önálló új kiadásban és ilyen szép külsővel még nem.
Azért nagy öröm ez nekem, mert a családunk életének legfontosabb pillanatait ábrázolja abból az időből, amikor apám, mint kamasz, öntudatra ébredt 17 éves korában, és amikor Karinthy Frigyes meghalt. Amikor apám apa nélkül maradt, és átélte a kamaszkorának a legszörnyűbb és ugyanakkor legszebb nyarát. Mert nemcsak apja halála történt azon a nyáron, hanem egyik legjobb barátjának a halála is. Ez a kettős tragédia felnőtté tette őt.
Nagyon szép a borítója, apám fiatalkori képe van rajta, az előszót pedig én írtam, amely remélem, hogy méltó a könyvhöz.
Kiknek tudná ajánlani ezt a könyvet? Melyik korosztálynak?
Én azt hiszem, hogy mivel kamaszokról szól, és az élet iskolája előtt toporgó fiatalokról, minden korosztálynak érdekes. Az idősebbeknek azért, mert már átélték ezt a katartikus időszakot, a fiatalabbaknak pedig talán éppen most élik. A szerelmek, a szülő elvesztése, a barátság kialakulása minden korosztály témája. És mivel a mű varázslatosan van megírva - írtam is az ajánlóban, hogy rettenetesen irigylem érte apámat, hogy ilyen fiatalon ilyen szép könyvet tudott írni, bárcsak nekem is sikerült volna - úgy gondolom, hogy egy megrázó olvasmány rengeteg humorral. Egy kamaszkorból az érett férfikorba lépő fiatalok története, és mindezt olyan líraian teszi, hogy kicsit a Kamaszkorom legszebb nyara című filmre emlékeztet.