Egy kicsit. A Blue Rondóban is már megvolt a latin hatás, két brazil tagja is volt a zenekarnak. Innen ered a legtöbb szamba és bossa nova hangzás. Mindehhez jött a jazz, aztán Danny White billentyűssel és Kito Poncioni basszusgitárossal kiléptünk a Blue Rondóból, hogy létrehozzuk a saját variációnkat, a Matt Biancót.
A nyolcvanas évek közepén, több slágerrel a hátuk mögött, miért váltak szét?
Az eredeti felállás az első lemezt követően megszűnt. A szokásos klisék játszottak közre, személyes okok és zenei különbségek. Aztán 1985-öt követően Mark Fischer billentyűssel kezdtem el dolgozni, több sikeres albumot is kihoztunk, majd a 90-es években Japánban és a Távol-Keleten folytattuk a karrierünket. Két éve az eredeti zenekarból Danny-vel és Basia Trzetrzelewska énekessel közösen készítettünk egy új albumot Matt's Mood címen. Turnéztunk is vele Amerikában, és Japánban. Aztán ismét, egy album után Mark Fischer mellett kötöttem ki (nevet). Szeptemberre tervezzük, hogy készítünk egy új albumot. Az idén Japánban turnéztunk és a japán kiadónk kért tőlünk egy új lemezt. Nagyon élveztük a turnét, egy tíz tagú, nagyszerű zenekarunk van.
Interjúiban említette korábban, hogy a Matt Bianco egy kém neve, mivel kedveli a kémfilmek zenéit. Melyek a kedvencei?
Leginkább a Mission Impossible, James Bond és hasonló főcímzenék. Van bennük jazz, latin zene... nagyszerű muzsika. A 60-as évek hangzása és a latin zene nagyon nagy hatással volt ránk, és Matt Bianco, ez a kitalált kém figura, ezt a korszakot tükrözte vissza. Kezdetben viccesnek találtuk ezt a nevet, végül pedig rajtunk ragadt.
Mire a legbüszkébb a Matt Biancóval kapcsolatban?
Talán arra, hogy van egy saját, Matt Bianco hangzásunk. Könnyű felismerni egy Matt Bianco számot, és ez szerintem nagyon fontos bármilyen zenekar számára, hogy legyen saját személyisége. Azt hiszem, az évek során nekünk ezt sikerült megőriznünk, néha talán jobban is, mint másoknak. Mindez idestova több, mint húsz éve tart, ami nem kis teljesítmény. Még mindig szeretjük, amit csinálunk, és megtisztelő, hogy felléphetünk ma este.
Mit fogunk hallani ma este?
Egy elég táncos Matt Bianco koncertre számíthat a közönség. Néhány régi slágert is játszani fogunk, de jó pár olyat is, amit a közönség valószínűleg nem ismer, mivel ezeket a kilencvenes években, Japánban írtuk.
Hallunk valamit esetleg a szeptemberben várható új albumról?
Nem, azokkal a számokat sajnos még nem írtuk meg. Olyan számokat válogattunk össze, amelyek jól szólnak élőben, amiket szívesen játszunk és ahol a zenekarnak lehetősége nyílik igazán megmutatni, mire képes. Jazzes, latinos, táncos úgyhogy sok a pörgés, sok az élet benne.
A nyolcvanas évek slágereit új hangszerelésben halljuk, vagy megőrizték a szintetikus hangzásukat?
Teljesen élő a hangzásuk, nincsenek szintetizátorok. Na jó, talán egy-kettő, de sokkal organikusabb, megmaradt az eredeti számok lüktetése, de élőben persze másképp szólnak.
Ma lép fel először nálunk a Matt Biancóval, de járt-e már korábban Magyarországon?
Már jártam itt még a 80-as években, a szocializmus alatt. A várban laktunk egy szállodában, felléptünk egy tévéműsorban, és már vittek is vissza. Igazán nem volt alkalmam körülnézni a városban, de ma a beállás előtt van egy kis időm. Ez a rossz a turnézásban, egy napot töltünk egy városban, és csak ennyit tudunk befogadni.