Az 1960-as évek egyik kulcsfigurája hunyt el múlt héten Cambridgeshire-i otthonában 30 évvel azt követően, hogy visszavonult a zeneiparból. A Roger Keith Barrettként
anyakönyvezett Syd Barrett (aki nevét 15 évesen ez Sid Barrett nevű helyi dobos nyomán változtatta meg) osztálytársával, Roger Waters-szel közösen alapította meg a Pink Floydot 1965-ben.
Syd Barrett a Pink Floyd - és ezzel gyakorlatilag a 60-as évek teljes pszichedelikus rockzenéje - hangzásának kitalálója volt. Az együttes első, hatalmas kritikai és közönségsikert arató lemezének, a The Piper at the Gates of Dawn címűnek gyakorlatilag összes dalát ő jegyezte.
Nem lehetett vele dolgozni
{{keretes_cim}}
Syd Barrett zenei hatása jórészt felbecsülhetetlen. Rengeteg művész nevezte meg őt, mint aki nagy hatással volt zenéjére. Paul McCartney, Pete Townshend már a hatvanas években Barrett rajongói voltak. A zenésztársak a hetvenes években sem felejtették el, Jimmy Page, David Bowie, Brian Eno és a The Damned mind szívesen dolgoztak volna vele.
Dalait is több előadó feldolgozta, köztük az R.E.M., a Soundgarden, a Placebo, a The Smashing Pumpkins. Olyan előadók tartották elődjüknek Barrettet, mint Robert Smith (The Cure), Johnny Marr (The Smiths), a Pearl Jam és a Red Hot Chili Peppers zenésze, John Frusciante.
A hatvanas évek és a pszichedelikus rockzene egyik velejárójaként ő sem kerülhette el a kábítószerek fogyasztását. Syd Barrett már az első sikerek idején súlyos függőségben szenvedett, emiatt egyre kevésbé volt alkalmas a közös munkára, így 1968-ban - közvetlenül a Pink Floyd világsikere előtt - otthagyta a zenekart.
A hetvenes évek elején két szólólemezt (The Madcap Laughs, Barrett) is felvett, amely egyedi, letisztult zenei világával újabb rajongókat szerzett neki, de melyek komoly kereskedelmi sikert nem arattak. Ennek ellenére egy harmadik válogatást (Opel) is kiadtak, amely újra komoly kritikai elismerést hozott neki.
Visszavonult, festett, kertészkedett
A hatvanas évek végétől évekig egy londoni lakásban élt, majd édesanyja Cambridge-i lakásának alagsorába költözött, ahol bedeszkázta az ablakokat, így rejtőzve el a sajtó és a rajongók kíváncsi tekintete elől.
Egészen édesanyja 1991-ben bekövetkezett haláláig ott élt, többször hangsúlyozva életrajzírójának, Tim Willisnek, hogy ez csak ideiglenes megoldás. Syd Barrett a hetvenes évek közepétől feladta zenei karrierjét, kertészkedéssel és festészettel foglalkozott.
Syd Barettel a rocktörténelem egyik legjelentősebb - meglehet kissé méltatlanul háttérbe szorult - szereplője távozott.